Tizenhét évvel ezelőtt a városban kezdte pályafutását a Székom-nál, 2001-től 2005-ig Budapesten dolgozott a Főkert-nél, majd ismét a hulladékgazdálkodási ágazatban, az AVE Magyarország Kft-nél helyezkedett el, ahol négy évig Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán vezetett cégeket továbbá részt vett egy EU szabványoknak megfelelő hulladéklerakó építésében is.

 Másfél hónapja vette át a cég irányítását és képviseli a tulajdonos érdekeit Székesfehérvár MJV Önkormányzatát a cégben. Milyen állapotban volt a vállalat?

 

  Klasszikus átadás-átvétel nem volt, hiszen a korábbi ügyvezető a helyettesemként dolgozik tovább a cégnél és így nem jelent problémát a korábbi történések kiderítése sem. Nem ismeretlen számomra a vállalat működése, hiszen tíz éve mentem el a Székomtól és igyekeztem az elmúlt években is figyelemmel kísérni mind a Székom, mind pedig a Depónia működését.

 

 

  A mi munkánk azzal, hogy begyűjtjük a szemetet nem ér véget, mert ezt kezelni is kell, ami lényegében hulladék ártalmatlanítást és hulladék hasznosítást jelent. A célunk, hogy minél nagyobb arányban történjen hasznosítás éppen ezért fontos például a házhoz menő és a hulladékszigeteken történő szelektív gyűjtés. Szeretném ezúton is felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy a szelektíven begyűjtött hulladékok nem a lerakóba kerülnek, ez soha nem volt és jelenleg sincs így. Minden szelektíven begyűjtött hulladék hasznosításra kerül. A hulladékkezelés másik iránya a hulladék ártalmatlanítása, ami jelenleg Székesfehérváron is a hulladéklerakást jelenti. Ez kettős szigetelésű, a kornak megfelelő lerakóhelyen történik Csalán, innen sem talajba, sem levegőbe nem juthat hulladék.

 

  Meddig lehet üzemeltetni a Székesfehérvár-Csala Hulladékkezelő Telep lerakó részét?

 

  Minden hulladéklerakó esetében felmerül ez a kérdés, amire nem adható más válasz, mint hogy attól függ. Van egy maximális kapacitása a hulladéklerakónak, amit ha elérünk akkor a jogszabályok szerint le kell zárni és be kell szüntetni a tevékenységet. Székesfehérvár és még 25 település beszállított hulladékának mennyiségétől függ, hogy meddig használható még a telep. Leginkább pedig a hulladék hasznosítási aránytól függ, ezt pedig jelentősen befolyásolja a háztartásban és vállalkozásnál a keletkező hulladék mennyisége, illetve, hogy az adott közösség hogyan szelektál.

 

 

  Nehéz az összehasonlítás, mert Magyarországon ez a közszolgáltatás nagyon heterogén. Ahány hely annyi fajta szolgáltatás típus, azonban tapasztalataim szerint nem állunk rosszul. A Depónia minden olyan szolgáltatást biztosít, ami hulladékgyűjtés terén ma elérhető az országban. A szelektív hulladékgyűjtésben az országos átlagnál jobbak vagyunk, mert egyszerre van szigetes gyűjtés és elérhető már a családi házas övezetekben a házhoz menő szelektív gyűjtés is. Sarkalatos kérdés azonban, hogy jelenleg mi történik a biológiai hulladékkal. Ezekben a napokban is sokan gyűjtik a leveleket a Lombzsákokba, amit mi gyűjtés után komposztálni fogunk.

Ha összességében nézzük, hogy milyen a lakossági aktivitás a szelektív hulladékgyűjtés iránt akkor megállapítható, hogy a több mint tíz éve kihelyezett szelektív hulladékgyűjtő szigeteket sokan használják, bár valószínűleg még többen nem. Tavaly megszerveztük a házhoz menő szelektív gyűjtést, amit sajnos nem mindenki vesz igénybe. Egy-egy gyűjtési napon elég csak körbemenni a városban és megnézni, hogy hányan teszik ki a műanyag vagy a papír hulladékot. Közös érdekünk, hogy ehhez minél többen csatlakozzanak.

 

 

  Jó hír, hogy a közeljövőben lecseréljük a régi fém szelektív hulladékgyűjtő kukákat. Már egy része az új edényeknek meg is érkezett és van több olyan szelektív sziget a városban, ahol már az 1100 literes műanyag edényekkel találkozhatunk. Ez emberbarátibb és sokkal könnyebben használható. Ettől függetlenül persze a családoknak otthon szelektíven kell gyűjteniük a náluk keletkezett háztartási hulladékot.

 

 

  Vallom, hogy ösztönözni kell az embereket a szelektív gyűjtésre, de tudom, hogy nagyon sok ember él olyan panellakásban, amik 30-40 évvel ezelőtt épültek és akkor senki nem gondolt arra, hogy külön kell gyűjteni a háztartási hulladékot. A problémát természetesen látjuk, de megoldani szolgáltatóként nem tudjuk, hiszen a lakóközösség helyett nem tudunk helyet biztosítani a gyűjtésre. Úgy gondolom, ha kellően erős a szándék egy háztartásban vagy egy lakóközösségben, akkor meg tudják oldani a külön gyűjtést.

 

 

  A Depónia eddig is nagy figyelmet fordított a fiatalok tudatformálására, de tudomásul kell vennünk, hogy ezt még intenzívebben kell csinálnunk. Jelenleg is gyakran jelen vagyunk az iskolákban különböző bemutatókkal, speciális órákkal és ezúton is szeretném felhívni az iskolák figyelmét, hogy partnerek vagyunk abban, hogy a gyerekekkel megismertessük a hulladékgazdálkodást és bármikor szívesen fogadjuk kérdéseiket, kéréseiket.

 

  A jelenleg hatályos törvényt még 2000-ben fogadta el az Országgyűlés, azóta sok változás történt ezek közül az egyik legfontosabb, hogy 2008-ban a hulladékgazdálkodás keretirányelvei is megváltoztak az Európai Unióban. Várhatóan még novemberben tárgyalja a parlament az új törvénytervezetet, mely igazodik az európai szabályozáshoz és az elmúlt tíz év tapasztalatait is igyekezett beépíteni a jogalkotó.

 A legfontosabb változás várhatóan az ún. hulladékhierarchia továbbfejlesztése lesz, aminek az a lényege, hogy a hulladékot ne rakjuk le, hanem minél több mindent hasznosítsunk újra. Ennek a legfontosabb pontja, hogy próbáljuk megakadályozni a hulladék képződését, ami a legkevésbé múlik az olyan szolgáltatókon, mint a Depónia. Itt az embereknek, közösségeknek van felelőssége, továbbá azoknak a gyártóknak, akik csomagolják a termékeiket. Az újrahasznosítás mellett az energetikai hasznosítás után a sor legvégén van a hulladéklerakás, melyet valószínűleg illetékkel fogak súlytani. Minden tonna hulladéklerakás után várhatóan illetéket kell fizetni az államnak, melyet környezetvédelmi célokra fordítanak majd. Ebből támogatják azokat a beruházásokat, amikkel frakcionálni, válogatni majd újrahasznosítani lehet a szemetet.

 

 A szelektív gyűjtés jelenleg sokkal többe kerül, mint amennyit hoz. A technológiai beruházások, a gyűjtés és a kezelés költsége jóval több, mint az újrahasznosított anyagból származó bevétel. Egyik hulladékfajta újrahasznosítása sem rentábilis, talán a műanyag palackok gyűjtése nullás, esetenként minimális hasznot hoz. A papír és egyéb műanyagok, pláne az üveg újrahasznosítása nem rentábilis. A bekerülési költség pedig attól függ éppen mennyiért veszik át a feldolgozók az anyagot.

 Nem látom azt, hogy a ma veszteséges szelektív gyűjtésből csak piaci alapon bármikor is nyereséget lehet termelni. Pont erre való az a tervezett illeték, ami a lerakásból keletkezik, hogy ebből ösztönözze az állam a szelektív gyűjtést. Különösen fontos ez azért, mert 2015 januárjától kötelező lesz a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés Magyarország összes háztartásában a fém, a papír, a műanyag és az üveghulladékok esetében. A szigetes megoldást kiegészítő megoldásként engedi majd a törvény. A jelenlegi négy frakció helyett pedig hat frakciót kell majd gyűjteni: a két új elem a lakossági veszélyes hulladék és a biológiailag lebomló hulladék lesz. 2020-ig a háztartásokból származó üveg, fém, műanyag és papír hulladék 50%-át, a nem veszélyes építési-bontási hulladék 70%-át vissza kell gyűjteni és anyagában hasznosítani.

Mikor jöhet el az-az idő, egyáltalán belátható időn belül van-e realitása annak, hogy magunk termelünk energiát vagy hasznosítjuk a városban és környékén keletkezett hulladékunkat?

 

 A hulladékból való energiatermelést ma már működő hazai telepek végzik. Például metanol előállításra Miskolcon építenek egy üzemet, mely egy magyar találmány és magyar kivitelezés, de azt is látni kell, hogy hatezer tonna hulladék átalakítását tudja majd végezni az-az üzem. Eddig kicsiben működött a rendszer, mondhatni kis túlzással, hogy ez lesz a nagyüzemi kísérlet. Fehérvár esetében azonban nagyságrendekkel több hulladékról van szó.

 

 

 Jelen pillanatban több komposzt keletkezik, mint amennyit hasznosítani tudunk. Néha még ingyen is nehéz megszabadulni a komposzttól, mert a gazdáknak például nem ilyen jellegű tápanyagutánpótlást segítő eszközparkja van. A komposzttal való talajjavításhoz sokkal több mennyiségű anyagra van szükség mint a műtrágya esetében és talán sokan át sem gondolták közülük még ezt a kérdést. Másik megoldás, amire konkrét példák vannak Magyarországon is, hogy biogáz üzemeket létesítenek. Ez lehet a jövő útja és a hamarosan megszülető hulladékgazdálkodási törvény erre is komoly befolyással lehet.