A megszokott kezdő ötössel állt fel az Alba, és abban sem volt meglepő, hogy a hazaiak kintről próbálkoztak a meccs elején, hisze jók ebben a műfajban. Hiába volt 4-2-re még a mieinknél az előny, ezután röpködni kezdett Clark, a magasan bejátszott labdákból vagy ő vagy Fall zsákolt, és egy 11-0-as hazai roham után máris időt kellett kérnie Dzunics Braniszlavnak. Komplett rezesbanda fújta a nézőtéren, a Chalon pedig szintén szépen muzsikált: Clark elérte a tíz pontot, ahogy a különbség is. Mindez még az első öt percen belül, rosszul kezdett tehát az Alba, és nem javult a helyzet a zóna elleni próbálkozások közepette. Ziccerek maradtak ki az egyik, triplák estek be a másik oldalon, elképesztő könnyedséggel játszotta át a fehérvári védelmet a Chalon. Kicsit már túl is cifrázták a franciák (légiósai), így is tizennéggyel nyerték az első negyedet, amely fehérvári részről talán a legpocsékabb volt a szezonban eddig látottak közül.

Farr-kosárral indult és újabb Chalon-pontokkal folytatódott a második negyed. Most ízelítőt láthattunk az európai színtéren rutinos ellenfél sebességéből és fizikai erejéből, amit Fehérváron sikerült féken tartani. Védekezésben is kemények és koncentráltak voltak a hazaiak, amikor ezt az Alba is fel tudta mutatni, legalább nem nőtt a különbség. Az eladott labdákból ellenben igen, pedig Roberson csak a 17. percben dobta első tripláját. Azért a második negyedben a Chalon is tudott bénázni, olykor a nézőtéri lakodalmas zene tempóját mintha túlságosan is átvették volna a játékosok, ami rendes kapkodást szült. Taylor és Keller dobása után is a gyűrű tövéről csorgott be a labda, Edwards viszont csont nélküli triplát dobott. A felzárkózás a rengeteg hiba miatt elmaradt, és szünetre megkapta ötvenedik pontját is az Alba, jelezve, min kellene elsősorban javítani.

És persze a dobószázalékon sem ártott volna, hiszen az csak 38.5% volt az első félidőben. Keller Ákos ugyan megszerezte tizedik pontját a fordulás után, Clark azonban szünet után ismét varázsolt kettőt, és már többel vezettek a franciák, mint amennyivel Fehérváron kikaptak. Sajnos klassziskülönbség volt a javukra, N'Zeulie hármasa után mínuusz huszonhatnál kért időt Dzunics. Ez az eredmény már a Chalon csoportelsőségét jelentette… Taylor kosarait újfent francia rohanás követte, ha elcsúszott az Alba védekezése, azonnal büntettek a hazaiak. Ráadásul ihletett formában dobtak, miközben Shepardnak a sima ziccer is gondot okozott és a büntetőkből is rendre csak egyet értékesített az Alba. Edwards ugyan nagy hármast vágott, de Harris azonnal válaszolt, és ez jellemző volt az egész harmadik negyedre, amiben kedvére tapsolhatott a nem éppen fiatal átlagéletkorú chaloni publikum. Mint egy vidám dzsembori, trombitaszó, kurjongatások és öröm…

A negyedik negyed elején centerben verte meg Mejeris és Fall is az emberét, közelített a harminc ponthoz a differencia. James Farr is megmutatta, hogy jó képzést kapott, rajta kívül más nem volt kosárképes a kékmezesek közül. A Chalon játékosai pedig mintha csak edzésen lennének, mindent bedobtak, közben labdákat szereztek és rohantak. Nem az akarással volt baj a mieinknél sem, de a pontosság elöl-hátul bántóan hiányzott a játékból. Olykor a szerencse is hiányzott egy-egy leszédülő labdánál, de nem emiatt szaladt bele nagy vereségbe az Alba. A kérdés az volt, megússza-e huszonöt pont alatt, amivel még csoportelsőként végez. Az utolsó két percen belül Edwards hármasánál pont ennyi volt a különbség, adódott tehát esély. Csakhogy újabb hibák, elrontott támadások jöttek, a franciák büntetőzgettek és elérték a száz pontot. Taylor tripláival közel került a határhoz az Alba, de Shepard könnyű ziccert rontott, ebből indítottak és elintézték a kérdést a hazaiak. Ez volt jellemző egész meccsen: töménytelen hiba után nem érte el célját a Fehérvár.