Az előzőhöz képest ez a verseny sem maradt le sem a versenyzők létszámának, sem a küzdelmek színvonalának tekintetében. A szép számmal összegyűlt nézősereg nem bánta meg, hogy kilátogatott a rendezvényre, mert komoly mezőnyben, remek mérkőzéseket szurkolhatott végig és több ízben állva ünnepelhette a magyar versenyzők diadalát. Bátran kijelenthetjük az eredmények tükrében, hogy szombaton Szentesen is felemelő érzés volt magyarnak lenni!

Aki pedig nem csak a magyar színek diadaláért szorított, hanem a fehérvári harcosokért is, azt sem érte csalódás. A Fehérvár Karate Akadémia hat fős csapata, most is remek eredménnyel zárta a napot. A verseny előtti esélylatolgatáson Bőke Béla vezetőedző már megjelölte a minimális célt, hogy minden versenyzőjét dobogóra várja, de a valóság soha nem ilyen egyszerű. Egy pillanatnyi figyelmetlenség, vagy megingás simán billentheti a papírformát.

 

A figyelmetlenség számlájára volt írható, hogy Farkas Ági az általa már vagy fél tucat alkalommal megvert ellenfelétől bekapott egy szép tiszta fejrúgást az elődöntőben. Így hiába volt a meggyőző fölény, kénytelen volt a bronzéremmel megelégedni.

 

Ez volt a helyzet Szűcs Ferenccel is, bár mentségére legyen mondva, hogy ő komoly csatában maradt alul. Az eredményen ez azonban mit sem változtat, neki is meg kellett elégednie a dobogó harmadik fokával és Ágival együtt elvégezhette az elszenvedett fejtalálatért kijáró büntetés békaszökdelés adagot.

Nem hibázott viszont a tavaszi idényben eddig a legjobb küzdelmeit vívó Dezső Kata. Két parádés győzelem után csak csapattársa tudta útját állnia döntő előtt. Így sajnos neki is csak bronzérem jutott, de ha az ősszel ugyanígy elkapja a fonalat, komoly eredményekre lehet számítani tőle.

Kreitl Kittinek, bár abszolút esélyesként érkezett a viadalra, nem sikerült jó napot kifognia. Legnagyobb fegyverténye ezen a napon a kimagasló formában levő Dezső Kata felett aratott győzelem volt. Már az elődöntőbe vezető útja is nagyon nyögvenyelősre sikerült. Némi szerencse és jó ütemű fejrúgás is kellett a győzelmeihez. Csapattársa ellen aztán összeszedte magát és bár csak minimális különbséggel, bírói döntéssel, de szép küzdelemben harcolta ki a továbbjutást. A döntőben azonban mindez kevésnek bizonyult a roppant erőszakos görög lánnyal szemben és így csak a dobogó második fokán jutott hely a számára.

Herczog Ádámnak is „csak” a dobogó második foka jutott, de ezért a remek mérkőzések kárpótolták. A súlycsoportja legalján elhelyezkedve 7-8 kilogrammal nehezebb ellenfeleken át vezetett az útja a döntőig. Ezek mindegyikét kemény küzdelemben kivívott határozott fölénnyel utasította maga mögé. Sajnos a döntőre már ellőtte a puskaporát és nem tudta térdre kényszeríteni a hazai mezőny legjobbjának számító ellenfelét.

Fekete Gergely viszont ezen a napon ha nem is térdre, de főhajtásra kényszerített mindenkit. Nagyon okos, tudatos küzdelmekben a döntőig csak annyi energiát használt fel, ami a győzelemhez szükséges volt. Vigyázott arra, hogy még véletlenül se kerüljön sor hosszabbításra. Így történhetett, hogy a döntőben viszonylag frissen nézhetett farkasszemet a súlycsoport sztárjával. A kibontakozó kemény harc és taktikai csata során sikerült kitűnő jászberényi ellenfelét meglepnie egy villámgyors fejrúgással, mely el is döntötte a mérkőzést. A csapat legjobbjaként megérdemelten zsebelhette be a dicséretek mellé az aranyérmet és a győztesnek járó hatalmas trófeát.

A csapat mérlege tehát 1 arany-, 2 ezüst- és 3 bronzérem, ami bár lehetett volna fényesebb is, de a nehéz ellenfeleket és körülményeket figyelembe véve jó eredménynek számít.

 

Az Akadémia versenyzői számára ezzel a tavaszi versenyidőszak véget ért. Kicsit más jellegű felkészülés után egy edzőtábor következik, ami már inkább a pihenést, regenerálódást és a csapat összekovácsolódását szolgálja, valamint lehetőséget biztosít néhányuknak az övvizsga keretein belül egy magasabb fokozat megszerzésére. Augusztus elején pedig az alapozással folytatódik a munka.