A közelmúltban értesültem arról, hogy egy 206 centiméteres, tizenkét éves (!) kosaras érkezett Székesfehérvárra, Nigériából. Már maga a puszta tény is érdekfeszítő, ám az egész sztori háttértörténete még érdekesebb! Előre megbeszélt találkozóra érkezünk fotóskollégámmal az Alba Regia Sportcsarnokba, ahol lelkes üdvözléssel fogad minket Farkas Sándor, a Dávid Kornél Akadémia szakmai igazgatója. Már távolról kiszúrom a szeme csillogásából, hogy valami egyedülálló dologról hallhatunk. Nem sokkal később pedig tátva marad a szánk, hiszen a lelátóról megérkezik Seyi Awogbemi Sodiq alias, „Hakeem”, majd a rövid bemutatkozást követően elkezdünk hármasban beszélgetni.

 

Ha valakinek, akkor Farkas Sándornak igazán kiváló érzéke van az ifjú tehetségek felkutatásához. Se szeri se száma azoknak a kosarasoknak, akikből ő faragott első osztályú, illetve válogatott játékost, akár Zalaegerszegen, vagy Székesfehérváron. A beszélgetés elején kiemeli, hogy páratlan tehetség, egy igazi csiszolatlan gyémánt erősíti a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiát. „Alapproblémánk, hogy 13-17 éves kor közötti szakaszban nincs olyan magas magyar centerjátékos, akinek a segítségével a többi fiatal játékosunk a mezőnyposzton tudna gyakorolni. Az a bevett szokás minálunk, hogy aki 7-8. osztályos korára magasabb a többieknél, azt berakják centernek. Közben viszont olyan technikai elemeket gyakorol, amivel sohasem találkozik majd. Éppen ezért azon voltunk, hogy itthon, vagy a környező országokban találjunk olyan fiatal centert, aki ezt az űrt betöltené.”

 

A kezdet egy budapesti találkozással indult. Egy fővárosi menedzseriroda közvetítésével Farkas Sándornak lehetősége nyílt arra, hogy találkozzon egy elismert spanyol menedzseriroda képviselőjével –nevesen a portugál Jorge Mendes-zel, aki olyan gigászok ügyeit intézi, mint a háromszoros Aranylabdás, Cristiano Ronaldo, vagy a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes labdarúgóedző, José Mourinho. A spanyol menedzseriroda remek felderítőbázist épített ki Afrikában, így a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiával való kapcsolatfelvételt követően folyamatosan küldték Farkas Sándor szakmai igazgatónak a fiatalokról a képeket, a videókat és az ajánlásokat. Mint mondja, az elküldött értékelések alapján a nigériai Seyi Awogbemi Sodiq-ot tartotta a legügyesebbnek, így idén áprilisban sikerült is a Királyok Városába csábítani.

A houstoni Olajuwon után „Hakeem”-nak becézett fiatal még csak a tizenharmadik születésnapját tölti be november 26-án, Farkas Sándor mégis már most ragyogó jövőt jósol a 206 centis óriásnak. „Biztos vagyok benne, hogy az NBA-ben fogunk hallani róla, ahol a legnagyobbak közé juthat! Nagyon boldog vagyok, hogy a mi sorainkat erősíti! Nem tudom megjósolni, meddig marad velünk, de egy biztos: azt a képzési célt már most sikerült elérnünk, hogy az akadémián pallérozódó fiatalok olyan játékhelyzeteket gyakorolhatnak vele, amelyekre normál körülmények között nem lenne lehetőségük. Ennek keretében gyakorolhatják a neki való bejátszást, vagy a vele történő kettő-kettőzést is, ez pedig hatalmas előnyt jelent számukra.”

 

A szakember szerint egyértelmű céljuk, hogy pár év múlva minél több akadémista kapjon helyet a felnőtt csapatban. Pontosan ezért jelent nagy fórt szerinte az akadémián pallérozódó fiúknak, hogy egy 206 centiméteres játékos segítségével fejleszthetik például a bejátszásokat. Ennek köszönhetően olyan kész és érett játékosok alkothatják majd a jövőben a székesfehérvári felnőtt kosárlabda együttest, akik minden szituációban feltalálják magukat. „Kimondottan szakmai okai voltak „Hakeem” leigazolásának. Szeretném hangsúlyozni, hogy senki elől nem vette el a lehetőséget! Bár arról volna szó, hogy Magyarországon találnánk ebben a korban 206 és 210 centi közötti játékosokat, de ilyenek értelemszerűen nincsenek.”

 

A felépített szakmai koncepció, valamint „Hakeem” adottságai és teljesítménye szép sikereket hozott az idei szezonban a DKKA konyhájára. A „Hakeem”-et is soraiban tudó U16-os együttes az Országos Bajnokságban negyedik, míg az U14-esekkel bajnoki címet is ünnepelhetett a nigériai születésű kosaras tehetség. Ezen kívül az U20-as gárda is kiválóan szerepelt, amely szintén döntőzött, s végül a bronzérmet hódította el a pontvadászatban.

Már a pillanatnyi 206 centiméteres magassága is ámulatba ejtő, ám egy közelmúltbeli budapesti labormérés szerint Seyi Awogbemi Sodiq még bőven növésben van. A beszélgetés alatt ennél a pontnál Farkas Sándor még az eddigieknél is lelkesebben ecseteli a nigériai fiú képességeit. „Soha nem láttam még hozzá fogható játékost, aki ilyen fiatalon, ilyen gyors és képzett legyen! Rendkívülinek tartom a veleszületett adottságokat, egyszerűen bámulatos, hogy 206 centivel ilyen lazán dobálja sorba triplákat. A jövő nagy feladata lesz, hogy a technikai képzésen kívül a testét is felépítsük. A magam részéről azonban már most teljes extázisban vagyok, hogy mivé fejlődhet!”

 

Seyi Awogbemi Sodiq már tizenkét évesen a profik elfoglalt világát éli. Reggel fél nyolctól egyéni kosáredzésen vesz részt, majd délelőtt tíz órától egészen délután fél kettőig a Tóvárosi Általános Iskolában tanul egyéni órarend keretében. Az iskolában igazi kedvencnek számít; közvetlen és barátságos személyisége miatt a diákok és a tanárok is nagy szeretettel bánnak vele, emellett a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia valamennyi vezetőjének, munkatársának, edzőjének és játékosának körében nagy megbecsülésnek örvend. A tanórákat követően rövid pihenő következik számára, délután azonban ismét az edzéseken kell bizonyítani, emellett a hétvégenként a bajnoki találkozókon küzd a legjobb eredmény eléréséért.

 

Mestere nyilatkozata után a tizenkét éves fiatalember szimpatikusan mesél „új otthonáról” és a nem mindennapi lehetőségről. „Amint értesültem az akadémia ajánlatáról, és az itteni viszonyokat is megtapasztaltam, azonnal éreztem, hogy jó helyre kerültem. Itt minden feltétel adott a karrierem kiteljesedését illetően. Ha a kosárlabdát nézem, magától értetődő módon itt, Fehérváron jóval nagyobb az esélyem a fejlődésre, mint Afrikában. Persze mindezen pozitívumokat leszámítva, a családom nagyon hiányzik. Ezen kívül nem volt egyszerű a beilleszkedés, hiszen az egész kultúra merőben más volt számomra, mint amit eddig megszoktam.” – teszi hozzá „Hakeem”.

A beszélgetés ezen szakaszán Farkas Sándor megjegyzi, hogy „Hakeem”-nek van egy másik beceneve is… Kérdésemre az ifjú titán büszkén feleli, hogy a „The Dream”-nek – vagyis: „az álomnak” – nevezik. „Másfél éve kezdtem el körülbelül ezt a csodálatos sportágat, ami minden túlzás nélkül állíthatóan az egész életemet jelenti! A kosárlabda a mindenem, úgy is mondhatnám, hogy ezt a sportot nekem találták ki. Minden elemét szeretem: a dobásokat, a cselezéseket, egyszerűen nem tudok betelni vele! A Fehérvárra igazolásommal kiváló lehetőséget kaptam az élettől, hogy megmutassam a képességeimet, és fejlődhessek. Nagyon örülök, amikor a csapattársaim körében lehetek, igaz, amikor magyarul beszélnek, akkor semmit nem értek az egészből.” Közben a mellette helyett foglaló Farkas Sándorra tekint, és így szól: „Nagyon hálás vagyok a mesteremnek, aki olyan számomra, mintha az apám lenne.”

 

Ezt követően gyorsan áttérünk a jövőbeni, nagy célokra is. „Tisztában vagyok vele, hogy még rengeteget kell fejlődnöm például a dobásokban és az ugrásokban. Az olyan klasszisoktól, mint Kevin Duran, azonban nagyon sok mindent el tudok lesni. A legnagyobb álmom egyértelműen az, hogy az NBA-ben szerepeljek! Ez adja számomra mindennap a motivációt, mondhatni ezzel kelek és fekszem. Természetesen nemcsak magam miatt jelentene sokat az NBA-ban való szereplés, hiszen ebben az esetben a családomat is támogatni tudnám.”

 

Az április óta Székesfehérváron élő és játszó Seyi Awogbemi Sodiq-al a közel két hónap során több mulatságos eset is történt. Mesterével a két legviccesebb sztorit elevenítették fel. „Rögtön a második napomon poénos dolog történt velem. A Plazában akadt elintézni valóm, mivel pár dolgot vásárolnom kellett magamnak. Ahogy jöttem ki a mosdóból, szembejött velem egy lány, aki először teljesen ledermedt a látványomtól. Ezt követően elkezdett sikítozni és futva rohant el előlem. Ezt egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen velem történik meg!”– tette hozzá „Hakeem”.

 

Eleinte mindennap Farkas Sándor vitte kocsival az iskolába „Hakeem”-et, aki az első időkben nem mert önállóan felszállni a helyi járatos buszokra. „Ez persze nem meglepő, hiszen Nigériában nagyon sok gyermeket rabolnak el a buszokról. Ez okból kifolyólag előfordult az is, hogy együtt buszoztam vele – nem mondom, ez nekem is újdonság volt, mivel körülbelül húsz éve nem utaztam helyi járatos busszal. Egy idő után azonban „Hakeem”-nek meg kellett tanulnia önállóan közlekedni, és a lelkére kötöttem, hogy csakis a 22-es buszra szállhat fel. Magától értetődő módon féltettem, így kocsival a busz után mentem, persze úgy, hogy ne lásson. Mit ad az ég, az egyik utazás során rossz buszra szállt fel, s a város másik végébe kellett mennem érte – mindezt akkor, amikor a legnagyobb eső zuhogott a városban. Amikor már láttam rajta, hogy megy neki a buszozás, akkor már csak biciklivel követtem. Persze ügyeltem arra, hogy ne vegyen észre, így a közelben lévő bokrokban bújtam meg. Pár alkalommal azonban kiszúrt, és vígan nevetve integetett felém a buszról. Mondanom sem kell, ilyenkor jókat derültünk.”