Az eltiltott Milosevics nélkül felálló Szolnokról három dolgot sejteni lehetett a meccs előtt: Vojvoda lesz a "megoldó emberük", csapattársainak is többet kell beletenniük a közösbe, mint eddig, és nem árt az extra dobóforma sem. Az első negyed mindhármat igazolta, bár Vojvoda igazi alakítása az utolsó másodpercben dobott  tripla volt. A többiek is remekül céloztak, a meccs elején szórták a hármasokat - igaz, akkor még az Alba is. Lóránt Péter hamar elkapta a fonalat, de az Olaj védekezése később kifogott a vendégeken, akik a Fehérváron látott védekezésüktől is igen messze kerültek. Az ötödik percben már tizenöt pontnál járt az Olaj, és bár ezután Kellerék is hibázgattak, gond nélkül őrizték előnyüket, a slusszpoén pedig Vojvoda említett triplája volt.

 

A második negyed újabb rossz Alba-támadásokat hozott, sehol nem volt a második meccsen (és hazai pályán rendre) tapasztalt ellenállhatatlan játék, amihez persze a Szolnok védekezésének is köze volt. Dzunics Braniszlav próbálgatta a sorokat, de a másik edző, Ivkovics mondhatta el, hogy megfelelnek elvárásainak a játékosai. Boriszov hármasával már 41-25-re vezettek a hazaiak, megszámlálgatatlan azoknak az idegenbeli meccseknek a száma, amelyeken ilyen komoly hátrányab kerül az itthon lehengerlő Alba... És szinte mindig visszajön belőle! Sprulock hármassal riadót fújt, a csapat védekezett, és egy 9-0-ás rohammal villmgyorsan felkapaszkodott ellenfelére a Fehérvár. A félidő végszava ugyan megint Vojvodáé volt, de a nagyon rossz periódust követően élt a remény, hogy meccsbenm maradhat a látogató.

A harmadik negyed elején egy ideig a nyolc pont körüli különbség állandósult, pedig az Albából igazán nem sok ember volt képes betalálni. Se az az egy sokszor...Lóránt Péter zsinórban tíz fehérvári pont gazdája volt, ezekkel négyre zárkóztatta csapatát, teljesen nyílt lett a meccs! Beszállt mellé Chery és Pearson is, a Szolnok pedig bizonyította, hogy nemcsak Vojvodából áll. De hiába Boriszov vagy Kovács kosarai, a negyed Lórántról szólt, aki 66-64-re alakította az állást. Kár, hogy Jones a legrosszabbkor köszönt be kintről, azon már meg sem lepődtünk, hogy a negyed utolsó pontját Vojvoda szerezte. Igaz, "csak" egy büntetőt dobott be, a vonalról nem céloztak jól  sokszor odaálló Tisza-partiak, akik hatpontos előnnyel kezdhették a záró játékrészt.

 

Ebben Chery és Markovics is triplával nyitott, és amikor Vojvoda válaszaira Csorvási "rekontrája" jött, már csak eggyel vezetett az Olaj. De ekkor nem tudta megragadni az esélyt az Alba, a büntetőket pedig megkapta a Szolnok, amely Milosevics nélkül is igazi harcos társaság benyomását keltette. Az Alba támadásaiból elfogyott a lendület és egy kicsit a fabtázia is, Chery dobásai maradtak csak, és bár közben a Szolnok sem termelt, a fáradt csapatok között maradt a párpontos távolság. A 38. percben Lóránt egy remek hármassal 86-84-re alakította az állást, majd labdát is szerzett, de újabb kísérlete kimaradt, és Spurlock is kihagyta a második esélyt. Ez pedig az utolsó volt, mert a hátra lévő időben Pearson is kihagyott egy büntetőt - többször lehetett volna tehát egyenlő vagy fehérvári vezetés -, Vojvoda ellenben második hármasát ekkorra tartogatta. Azzal pedig be is állította a végeredményt a végén már csak rossz dobásokat hozó meccsen.

Ahogy várható volt, megint óriási küzdelemben dőlt el a mérkőzés -kérdés, folytatódik-e a sorminta, és sima Alba-siker jön-e Fehérváron. Ha igen, lesz még lehetőség bizonyítani, hogy képes nyerni a Tiszaligetben is a Fehérvár!

Szolnoki Olaj KK - TLI-Alba Fehérvár 91-85 (25-17, 21-21, 26-28, 19-19)
Alba: Simon 3/3, Markovics 7/3, Spurlock 8/6, Pearson 7, Lóránt 30/9. Csere. Chery 17/9, Supola 4, Csorvási 3, Wright 4, Tóth P. 2.