Sport hírek
-
2016. 02. 06. 08:13
-
Samu Miklós, Fotó: Simon Erika
Alázatos munkával hajt az olimpiai dicsőségre Vértes Nátán
Bravúros teljesítményének köszönhetően Vértes Nátán, az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia növendéke jogot szerzett magának az Ifjúsági Téli Olimpiai Játékokon való indulásra. A tehetséges hokis a Skills Challenge, az úgynevezett ügyességi versenyen képviseli hazánkat a norvégiai Lillehammerben megrendezett sporteseményen.
Az olimpia a sport ünnepe; olyan esemény, amely minden fiatal versenyző álma. Az odavezető út azonban rengeteg küzdelemmel és lemondással jár. Vértes Nátán, az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia játékosa a hat számból álló (leggyorsabb kör, lövés pontosság, „pillangó” korcsolyázás, legerősebb lövés, passz pontosság és korongvezetés) Skills Challenge-en, vagyis ügyességi versenyen küzd a legjobb eredmény eléréséért a február 12. és 21. között rendezendő ifjúsági ötkarikás játékokon. A tehetséges sportoló hatalmas erőbedobással küzd azért, hogy valóra váltsa álmát, és olimpiai arannyal térjen haza Norvégiából.
Nincs olyan versenyző, aki ne emlékezne arra a pillanatra, amikor megismerkedett szeretett sportágával. Kérlek, meséld el, hogyan kerültél kapcsolatba a jégkoronggal!
Életem első jégkorcsolyáját a keresztapámtól kaptam négyévesen, aki anno még a Fradiban jégkorongozott. Azonnal kiszúrta, hogy milyen jól korcsolyázok, ezért felvitt Budapestre egy úgynevezett kori-sulira. Az ottani edző szintén meglátta bennem a tehetséget, s már akkor azt jósolta, hogy egyszer nagy játékos válhat belőlem. Gyakorlatilag a véremben volt a hoki iránti imádat, nem is kellett vesződnöm a korcsolyatanulással.
Mi az, ami leginkább megtetszett a hokiban?
A hatalmas bunyók! Négy-ötéves fejjel nagyon tetszettek azok a képsorok, mikor az NHL-s játékosok vérző orral jöttek le a jégről. Ez a látvány teljesen magával ragadott! Természetesen mióta én is versenyszerűen játszom, már más dolgokat tartok fontosnak a hokiban. Sose felejtem el, milyen érzés volt először gólt lőni, vagy győztesként elhagyni a pályát. Mégis a legfelemelőbb pillanat az volt számomra, mikor első alkalommal húzhattam magamra a címeres mezt, és nekem is játszották a magyar Himnuszt. Ezek tényleg olyan mély érzések, amelyeket nem tudok szavakba önteni… Ezeket át kell élni!
Nagyon érdekesnek találom, hogy először éppen a bunyókat emelted ki maradandó emlékként. Gondolom, amikor először csattantál az ellenfelekkel, akkor már másképp gondolkodtál ezzel kapcsolatban…
Sajnos pár évvel ezelőtt, amikor még jóval kisebb termetű játékos voltam, akkor több sérülést is elszenvedtem. A teljesség igénye nélkül: volt kulcscsonttörésem, agyrázkódásom és csuklótörésem is. Tavaly nyáron kezdtünk el közösen edzeni Kiss Dáviddal, a Fehérvár AV19 edzőjével, ez pedig meg is hozta gyümölcsét. Az erőnléti tréningeknek is köszönhetően hat kiló izmot építettem magamra, ráadásul hét centit nőttem, így boldogan mondhatom, hogy a tavalyi volt az első szezonom, amikor elkerültek a sérülések. Külön örömet jelent az is, hogy már nemcsak én pattanok le az ellenfelekről, hanem bizony most már őket is sikerül arrébb penderítenem.
Beszéljünk a jelenről! A közeljövőben hatalmas feladat vár rád, hiszen hazánk jégkorong társadalmát képviseled az Ifjúsági Téli Olimpiai Játékokon. Milyen volt a Lillehammerbe vezető kvalifikációs sorozat?
Az Ifjúsági Téli Olimpiai Játékokon első ízben négy évvel ezelőtt rendezték meg a hat feladatból álló ügyességi, egyéni számot, a Skills Challenge-t. A versenyben a jégkorong alapjait találhatjuk meg, úgy kell elképzelni, mint például az NHL-ben az All Star Game-et. A múlt év májusában ötven gyerek közül első helyezést értem el a honi selejtezőben úgy, hogy mind a hat feladatot megnyertem. Ennek köszönhetően indulhattam a finnországi Vierumakiban megrendezett nemzetközi selejtezőn, ahol hatvanhárom különböző ország fiataljai közül sikerült bekerülnöm az első tizenhatba.
A mostani edzéseden is jól látható, hogy maximális erőbedobással összpontosítasz a versenyre. Mennyire kemény és megterhelő számodra a felkészülési időszak?
Kiss Dávid irányításával november óta teljes gőzerővel készülünk jeges és szárazföldi edzésekkel egyaránt. Mindenképpen ki kell emelnem, hogy mentálisan is nagyon sokat készülök az előttem álló viadalra, ezért úgy érzem, teljesen felkészülten utazok ki Lillehammerbe. Nagyon örömteli számomra, hogy a rendes edzéseken kívül heti három-négy alkalommal gyakorolhatom szó szerint a jégkorong alapjait Kiss Dáviddal, aki hatalmas segítségemre van a külön foglalkozásokon. A tapasztalatok azt mutatják, hogy rengeteget javult a kori-technikám és a lövéspontosságom is, ezt pedig a mérkőzéseken is hasznosítani tudom.
Említetted a mentális koncentráció fontosságát. Ha jól tudom, külön szakember foglalkozik veled e téren.
Valóban, Dr. Fischer Miklós, az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia sportpszichológusa szintén segít a felkészülésben. A szakember remek tanácsokkal lát el, épp a minap beszéltünk arról, hogy mi vár rám Norvégiában. Alaposan fel kell készülnöm ugyanis arra, hogy a gyakorlat ideje alatt két-háromezer ember csak engem néz majd. Tiszta fejjel kell versenyeznem, és úgy felfogni ezt a megmérettetést, mintha csak „hazai”jégen edzenék.
Hogy érzed, reálisan mire lehet elég ez hihetetlen befektetett energia?
A nemzetközi selejtezőben az első három nap az élen álltam, mivel minden egyes számot kiválóan teljesítettem. Az utolsó napra azonban a stressz miatt nagyon elfáradtam, ez pedig rányomta bélyegét a teljesítményemre. Az intenzív, három hónapos munkának köszönhetően azonban ezeket a hibafaktorokat kiküszöböltem, így topformában utazok ki Lillehammerbe.
Eseménynaptár
