A csapat számára általában az év vége ilyenkor már a pihenés időszaka, esetleg a téli övvizsgára való felkészülés jön számításba. Idén azonban, mivel néhány versenyző munkáját év közben sérülés akadályozta, sensei Bőke Béla edző még egy utolsó megmérettetést jelölt ki számukra. A fiatalok összetartására jellemző, hogy senki sem kívánt otthon maradni, így a Belga Bajnokságot megjárt, már jól megérdemelt pihenőjüket töltő versenyzők is rajthoz álltak, ezúttal rendhagyó módon formagyakorlat versenyszámban. Érdekes volt látni, ahogy az egész évben, küzdelemben sikert sikerre halmozó Kreitl Kitti és társai ezúttal egy számukra telesen idegen környezetben mérettetik meg magukat. Tették pedig ezt a tőlük megszokott figyelemmel és a sport iránt tanúsított óriási alázattal. Viszonylag rövid idő alatt kellett ugyanis versenyzésre alkalmas szintre hozni a kötelező és a szabadon választható formagyakorlataikat. A kitűzött cél a mozdulatok és a mozgás finomítása mellett a tisztes helytállás volt, ezt jóval várakozáson felül teljesítették. A népes és erősnek mondható mezőnyben mindannyian a dobogón végeztek, sőt Dezső Kata és Szűcs Ferenc csak egy hajszállal maradt le a dobogó legmagasabb fokáról.

A küzdelmekben is jól szerepelt a csapat. Szinte mindannyian sikeresen megbirkóztak nemcsak az ellenfelekkel, hanem a küzdelem minőségének javítására irányuló célfeladatokkal is.

 

Herczog Ádám erős mezőnyben a dobogó harmadik fokáig verekedte magát. Kovács Kitti teljesítményére a határozott fejlődés volt jellemző, de még sok munkára van szüksége az ifi mezőnyben való eredményes szerepléshez. Fáradozásai jutalma ezen a napon az ezüstérem volt.

Kreitl Viktória utoljára márciusban, a görögországi világbajnokságon lépett tatamira. Előbb iskolai elfoglaltságok, majd ősszel egy makacs sérülés akadályozta a munkáját. Erre a versenyre neki volt a legnagyobb szüksége, mivel ez volt az utolsó alkalma a juniorok közti szereplésre. A körülmények azonban közbe szóltak. Mivel nem jött össze megfelelő mezőny a junior hölgyek között, ezért Viki kénytelen volt felnőtt női „A” kategóriában, abszolút súlycsoportban indulni. Első ellenfele rögtön egy nála 30 kilógrammal súlyosabb versenyző volt, aki csak két hosszabbítás után bírói döntéssel tudott fölébe kerekedni. A következőkben rutinos (ám „kezelhető” súlyú) ellenfeleit viszont határozott fölénnyel utasította maga mögé, így egy nehéz nap és több kemény csata után az ezüstérmet megszerezve méltán örülhetett a jól sikerült visszatérésnek.

A nap sikerembere azonban mégsem ő, hanem a sérüléséből szintén frissen felépült Farkas Ágnes lett. Miután a Belga Bajnokságot, melyre esélyesként készült, egy bokasérülés miatt kénytelen volt kihagyni, óriási harci kedvvel érkezett Karcagra. Egy pillanatig sem hagyott kétséget a felől, hogy nemcsak jól szerepelni, hanem egyenesen győzni jött a versenyre. A sors szeszélye és a serdülőknél ezúttal alkalmazott csoportbeosztás, az úgynevezett „harmadolás” összehozta egy régi nagy riválisával, akit téthelyzetben eddig még soha nem sikerült legyőznie. Most azonban akkora volt Ági győzni akarása és elszántsága, hogy hosszú menetelés után a döntőben egy jól irányzott fejrúgással öltözőbe küldte „mumusát”.