Burján Zsigmond filmje a Nagy Háborúban harcoló fehérvári 17-es ezrednek állít emléket úgy, hogy ennél jóval többre vállalkozik: a háború viszontagságait, emberi megpróbáltatásait mutatja be egy háborúba bevonuló férj és az őérte aggódó feleség történetén, levélváltásain keresztül, illetve a hősies ezredparancsnok, Márkosfalvi Sipos Gyula szemszögéből. Teszi ezt úgy, hogy leginkább a háború borzalmait vádolja, egy pillanatra sem tör lándzsát a felek fölött, és mindkét hadviselő fél emberségének kíván emléket állítani.

„Ezeken az ormokon olaszok és magyarok hősiesen harcolva testvérekké lettek a halálban” – áll az egykori olasz-magyar fronton, a „San Michele” hegyen az idézet. A „Csak még egyszer előre!” Székesfehérvár MJV Önkormányzata és az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság főtámogatásával készült. A produkció egyedülálló lehet a tekintetben is, hogy olyan helyi kezdeményezéssel gyártott egész estés film, történelmi dráma nemigen készült Magyarországon, amely témáját és mondanivalóját tekintve országos, sőt, külföldi érdeklődésre is számot tarthat.