"Egyszerre kell magyarnak és Krisztus-követőnek lenni" – mondta Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, majd hangsúlyozta, hogy a pályázat egyszerre felelt meg a magyar és keresztény kettősségnek, amely tulajdonképpen Szent István-i örökség. Emlékeztetett arra, hogy az első magyar király egyrészt hazát teremtett a nemzetnek, másrészt fia elvesztése miatt arra kényszerült, hogy Máriának ajánlja fel a hazát, innen a keresztény örökség.

"Nagy megtiszteltetés, hogy a pályázat eredményhirdetése Fehérváron történik” - mondta Cser-Palkovics András polgármester a díjátadáson, aki arról is beszélt, hogy a pályázat lehetővé tette, hogy rengeteg fiatal csatlakozhatott a nemzeti hősökhöz és szimbólumokhoz, melyeket a művészet különböző ágaiban jelenítettek meg. Fehérvár történelme a nemzet és a város életében is nélkülözhetetlenné teszi a szimbólumokat, hiszen sem a város sem pedig a nemzet nem tudott volna megmaradni hősök nélkül. Beszélt a Városháza Díszterméről, mint szimbolikus helyről is, melyet az 1938-as Szent István Emlékévre alakítottak ki és a magyar történelem legfontosabb eseményei olvashatók a falakon.

2017-ben - kapcsolódva a székesfehérvári Szent István Király Múzeum január 22-én megnyílt „A DÖNTÉS” című kiállításához - az intézet a pályázatát új témakörrel bővítette ki. "Az én hősöm” témakör Somogyi Győző Kossuth-díjas magyar grafikus- és festőművész, a Nemzet Művésze a kiállításon felvonultatott „Magyar Hősök Arcképcsarnoka” című, száz festményt tartalmazó ikonosztázára kívánt reflektálni.

A résztvevők az ünnepség után közösen nézték meg A DÖNTÉS című kiállítást a Csók István Képtárban, Tóth Norbert kurátor tárlatvezetésével. A díjazott rajzpályázat alkotásait a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületének kiállítótermében Kulcsár Mihály régész, a Múzeum igazgatója mutatta be. A tárlat egészen április 30-áig várja a látogatókat.

Molnár János, a Magyar Kultúra Alapítvány és a Jászok Egyesületének Nívódíjával kitüntetett festőművész, grafikusművész, a rajzpályázat zsűritagja értékelésében elmondta: a kétezernél több rajzzal foglalkozni nagy örömet jelentett számukra. A díjazottak, mint mondta, mindannyian méltók a jutalmakra, hiszen kifejezetten színvonalas munkákat készítettek. A tematika befolyásolta az elkészített munkákat: a nagy nemzeti hősök, az életképek, a csatajelenetek éppúgy megjelentek, mint az ’56-os forradalom eseményei vagy a tudomány vívmányai, a sport ’hősei’. Ajánlásként azt fogalmazta meg a szülők számára, hogy a tehetséges gyermekeiket mindenképpen támogassák, hogy a képességeik a megfelelő tudással egészülhessenek ki.

 

Takaró Mihály Magyar Örökség Díjas, Erdélyi Magyar Örökség Díjas, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett író, irodalomtörténész, tanár, az esszépályázat zsűrijének elnöke a pályaművek kapcsán az utódok szerepét, feladatát hangsúlyozta – mint mondta, az esszék a szellem, a lélek rajzai, amelyek éppen ezt ábrázolják. Az identitásról szóló írások az ifjúság ideáljait mutatják be; a személyes állásfoglalásokban nemcsak a legismertebb történelmi hősök jelentek meg, hanem a magyarságukat felvállaló családtagok, tanárok is. Egy tizennégy éves felvidéki fiú esszéjét, vallomását (Magyarság) és egy kárpátaljai középiskolás lány írását (Szívemben él a nemzetem!) is kiemelte, amelyek a szívekben élő nemzet fogalmáról szólnak.