Éves szakmai tanácskozást szervezett a Székesfehérvári Család- és Gyermekjóléti Központ hétfőn a Hiemer-házban. A tanácskozáson értékelték a 2016. évet, de alkalom nyílt a kompetenciahatárok tisztázására is, elősegítve ezáltal a gyermekvédelmi szakemberek munkáját. Az elmúlt évben közel 580 gyermeknek és 125 felnőttnek segítettek a szakemberek az észlelő és jelzőrendszernek köszönhetően. 

A leggyakrabban anyagi helyzetből adódó problémák, és megromlott családi kapcsolatok miatt kellett a szakembereknek közbeavatkozni. Az elmúlt évben közel 580 gyermeknek 125 felnőttnek segítettek a Székesfehérvári Család- és Gyermekjóléti Központ szakemberei az észlelő és jelzőrendszernek köszönhetően. Az éves szakmai konferencián részt vettek óvoda és iskolaigazgatók, házi- és gyermekorvosok, a szociális ágazat képviselői. A rendezvény célja az együttműködés hatékonyabbá tétele volt. A résztvevők a rendezvény folyamán előadásokat hallgathattak az aktualitásokkal változásokkal és az együttműködési lehetőségekkel kapcsolatban, majd ezeket a témákat közösen megvitatták.

Többek között az ellátást végző intézmények képviselőit, a gyámhivatal munkatársait, a jelzőrendszer tagjainak képviselőit, a fiatalkorúak pártfogó felügyelőit és a kormányhivatalokban működő gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátorokat is várták hétfőn a Hiemer házba, ahol éves szakmai tanácskozást szervezett a Székesfehérvári Család- és Gyermekjóléti Központ.

Tisztl Henrik, a Székesfehérvári Család- és Gyermekjóléti Központ intézményvezetője köszöntőjében kiemelte, hogy a tavalyi év fordulópont volt a szakma életében, a Család- és Gyermekjóléti Központnál pedig hatalmas szakmai integráció zajlott le 2016 januárjával. Elmondta, hogy vége annak az időszaknak, amikor a családsegítés és a gyermekjóléti szolgáltatás külön utakon jár, így ma már azt az évet értékelhetik, amikor ez a két terület egybeforrt. Az újítások között van az is, hogy az intézmény járási szinten lett illetékes és sokkal szélesebb szakmai spektrumból tudnak rálátni a családokra, valamint egységesebb szemléletben tudnak dolgozni. 

Brájer Éva alpolgármester köszöntőjében felidézte, hogy gyermekkora jelentős részét nagyszüleinél, egy Fejér megyei faluban töltötte, ahonnan azt a szemléletet hozta a nagyvárosi létbe és képviselői munkájába is, hogy milyen az, amikor az emberek tudnak egymásról, figyelnek egymásra és tudnak segíteni a másik emberen. "A saját szemléletünk és gondolkodásmódunk felül kell, hogy írja a fenntartóhoz való tartozást. Egy megfontolás kell, hogy vezessen bennünket: meg kell tudnunk, hol van probléma, segítenünk kell az adott problémán, és ehhez együtt kell működnünk!” - hangsúlyozta az alpolgármester, aki az összefogásban elvégzett munka kapcsán a helyes módszertanok létrehozása mellett üdvözölte, hogy a rendezvényen iskolaigazgató, óvodavezető és háziorvos is megjelent. Mint mondta, ez a feltétele annak, hogy az érintett intézmények a legfrissebb információk birtokában legyenek, és hogy megelőzhetőek legyenek a gyermektragédiák. Majd hozzátette, hogy az intézményrendszer jó működéséhez szükségszerű a gyermekek ismerete, a helyzet pontos felmérése.

 

Az alpolgármester az elmúlt években lezajlott fejlődés apropóján emberi és szakmai szempontból méltatta a Család- és Gyermekjóléti Központ vezetését és munkaközösségét, majd örömét fejezte ki az intézmény átköltözését illetően, ami jobb körülményeket jelent jövőbeli tevékenységükhöz. Köszönetet mondott munkájáért dr. Dienesné Fluck Görgyinek, a város szociális ügyekkel foglalkozó, valamint Horváth-Tancsa Ágnes családügyi tanácsnoknak, dr. Solymos Krisztina Szonjának, az Egészségügyi, Oktatási és Szociális Intézményi Iroda vezetőjének és Kincses Zsolt Dávidnak, a Hatósági Főosztály főosztályvezetőjének. A gyermekjóléthez kapcsolódó tervek kapcsán Brájer Éva elmondta, hogy a tavalyi évi tragédiáján elgondolkodva új utakat és módszertanokat keresnek, hogy iskolai szinten is tovább segítsék a Központ munkáját, egy szociális érzékenyítő programmal.

 

A konferencia záró gondolatait Dienesné Fluck Györgyi tanácsnok fogalmazta meg: „A mai tanácskozás kapcsán is láthatóvá vált, hogy milyen fontos a jelzőrendszeri tagok kölcsönös együttműködése, egymás munkájának az ismerete, segítése és a kommunikáció. Hangsúlyozni kívánom a jelzőrendszeri tagok, az iskolák, óvodák, bölcsődék, védőnők szerepének a jelentőségét: önök találkoznak és tudnak legtöbbet gyermekeinkről, így önöknek van a legjobb esélyük észrevenni, látni azt, ha veszélyeztetettség alakul ki, vagy elhanyagolás, bántalmazás áldozatává válik egy kisgyermek.” A tanácsnok végül megköszönte a szakemberek szívből, odaadással és valódi hivatástudattal végzett mindennapos munkáját.