Ismét Székesfehérvár vendégei voltak hazánk legtehetségesebb fiatal muzsikusai. A Vörösmarty Színházban fellépett Váradi Gyula, Sándor Zoltán és Bácsy-Schwartz Zoltán hegedűművészek és Boros Misi, a közönségkedvenc ifjú zongoraművész is. Az Alba Regia Szimfonikus Zenekart Duboczky Gergely vezényelte. A műsorban Schumann, Mozart, Rossini és Telemann művei csendültek fel.
Boros Misi három esztendeje robbant be a klasszikus zene világába. A Virtuózok első győztesét ma már megannyi nagy sikerű koncertkörút után egész Európa ismeri és elismeri.
A tehetség önmagában kevés. Miként készülsz a koncertjeidre?
Minden egyes koncertre másként kell felkészülnöm, mások a művek, a szerzők. Azt a Mozart-versenyművet, ami itt hangzik fel, még csak egyszer játszottam. A tanárnőmmel két zongorával vettük át először – ez másfél hetet jelent egy ilyen zongoraverseny előadása előtt. Nagyon szeretem ezt a darabot. Rengetegszer hallottam, és megörültem, amikor felkértek, hogy lépjek fel Fehérváron. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy ezt a Mozart-darabot választom.
Az esten az Alba Regia Szimfonikus Zenekart Dubóczky Gergely, a Bartók Béla Konzervatórium vezető karmestere vezényelte. A dirigens, aki először lépett pódiumra a fehérvári zenekarral, komoly erőpróbaként tekintett az est elé.
Felnőtt fejjel választottál új hivatást, „Summa cum laude” végeztél a Zeneakadémián. Fontos számodra, hogy mindig az első legyél az elsők között?
Igen, de ennek ma már nincs jelentősége. Sokkal inkább fontos, hogy a matematikusi diploma után, már érett fejjel lettem végzett karmester. Felnőttként nekem sokat segített az a miliő, ami a Fesztiválzenekart jellemzi – és Fischer Iván tanításai. Amikor először találkoztunk, megerősített, hogy milyen érzékenyen reagálnak egy-egy mozdulatra, s hogy ez milyen alapvető a kommunikációban. Megtanultam, hogy nincs kikövezett út, ebben a hivatásban mindig van valami új. Új zenekarok, szerzők, közönség, megannyi kihívás. Az Alba Regia Szimfonikusokkal és Boros Misivel is most dolgozom először, az újdonság felfedezése, megismerése mindig öröm.
Mit gondol a karmester egy felkérésre válaszolva?
Olykor az ember műsort választ – természetesen a realitások figyelembevételével – máskor zenekart, s ahhoz alakítja ki a repertoárt. De az sem mindegy, hogy milyen alkalomból teszi ezt, és milyen közönségnek. Ez az este is különleges, hiszen a Schumann-mű különleges arányai nagy odafigyelést és komoly munkát kívánnak a zenekartól is. A Telemann-művet én javasoltam, tekintettel a három hegedűs virtuózunkra. A zenekar átlagon felül rugalmas és nyitott, így ez a munka álomszerű egy a pályája elején járó karmesternek. Tulajdonképpen közösen születik meg a mű, úgy, ahogy azt a szerző a partitúrában megálmodta. | 
Eseménynaptár
