Kiállítással és színielőadással készült a Magyar Kultúra Napjára az Öreghegyi Közösségi Ház. Pénteken este megnyílt Drégely László kiállítása, a pécsi születésű festő- és szobrászművész, díszlettervező már befutott alkotóként kezdett el foglalkozni az alumíniummal, melyet alapanyagként használt fel a festészetben. Erős szálak kötötték Székesfehérvárhoz, ahol több kiállítása is volt, illetve az alumínium nyersanyagot is a városban szerezte be. Gyűjteményét a Zombori úti Magyar Alumíniumipari Múzeumra hagyományozta. Az itt őrzött alkotásokból, festményekből, szobrokból, kiadványokból és kéziratokból láthatnak válogatást az érdeklődők a kiállításon.

Az eseményen köszöntőt mondott Östör Annamária önkormányzati képviselő, aki kiemelte, büszke arra a hagyományra, hogy az Öreghegyi Közösségi Házban minden évben külön rendezvénnyel emlékeznek meg a Magyar Kultúra Napjáról. "Örülök annak is, hogy olyan kincseket fedezünk fel sorra az Öreghegyi Közösségi Házban, amivel mindig sikerül meglepni a székesfehérváriakat. Azért, hogy szépet, értékeset lássunk, jövünk-megyünk a nagyvilágban és próbálunk minél több mindent megtapasztalni, közben pedig lehet, hogy nem vesszük észre, hogy fontos értékek vannak itt a szomszédban. Erre példa a mai kiállítás is, hiszen Drégely László művei tőlünk nem messze, az Alumíniumipari Múzeumban találhatóak, mégis kevéssé ismertek a fehérváriak számára." - fogalmazott a megnyitón Östör Annamária. 

Radnai József, a Magyar Alumíniumipari Múzeumért Alapítvány kuratóriumi elnöke felidézte, hogy Drégely László annak idején sokat dolgozott az egykori Alumíniumipari Trösztnek, felfedezte magának az alumínium lemezt, mint anyagot, ami művészetének egyik védjegyévé vált. Elmondta, hogy Drégelynek 1997 óta van állandó kiállítása Székesfehérváron. "A művészet a tudományhoz hasonlóan az egyik módja a világ megértésének, ezért minden művet ajándéknak kell tekintenünk." - hangsúlyozta Radnai József a tárlatnyitón.

A megnyitót követően az érdeklődők Hubay Miklós „Elnémulás” című színművét láthatták. A darabban Ivancsics Ilona, Almási Sándor, Fábián Szabolcs és Török Anna működtek közre, a színművet Török Tamás rendezte.