Az utcákat járók, amikor az időt akarják megtudni, ösztönösen feltekintenek a templomok tornyaira, hiszen ott a legkézenfekvőbb, hogy lássák, hány óra. A belváros valamennyi templomtornyán ketyegő óra többnyire megmutatta a pontos időt. Csak egy kivétel volt, az pedig a karmelita Szent József-templom, ahova az ember hiába nézett fel, ott az idő megállt. Aztán november 8-án a mutatók elindultak körútjukra, és az emberek suttogni kezdtek: „Kovács Jenő órásmester odaátról megjavította, mert már nem bírta nézni...”

 

Az egybeesés érdekes, de ezt az órát a mester soha nem javította, állítgatta – talán ez volt az egyetlen a belvárosban. Abban a keddi kora esti órában egyszerű ok miatt indult el az óra: megjöttek Kaposvárról a szerelők, és megcsinálták – mondta lapunknak Tóth Szabolcs atya, aki a szemináriumi otthon lakója, és jól ismeri annak a huncut toronyórának a dolgait. Már jóval korábban megrendelte a plébánia a toronyóra javítását, csak éppen akkor értek Fehérvárra a szakemberek, amikor Kovács Jenő visszaadta lelkét az Úrnak.

 

Mint megtudtuk, idén júniusban villámcsapás érte a szemináriumi templom tornyát az egyik éjszaka, és akkor megszólaltak a benne lakó harangok. Nem tudták máshogy elhallgattatni a bronz jelzőket, csak áramtalanítással. Ezt követően a harangozási időkben mindig visszakapcsolták az áramot, majd a harangszó végén újra lekapcsolták. Emiatt is kérték a kaposváriakat, hogy javítsák meg a szerkezetet. Ők november második hetének elején ezt teljesítették is, megjavították az órát és a harangindító-szerkezetet. Szabolcs atya elmondta, hogy azóta szépen működik a toronyóra, és a harangok is pontosan indulnak. Bár a szemlélődő ismét egy álló órát lát, valószínűleg a mutatók álltak csak meg, mert a mögöttük dolgozó óraszerkezet pontosan jár – ezért ismét várják a szemináriumi templom tornyába a kaposváriakat. Mi, az utcák emberei pedig addig is Kovács Jenő toronyóráira tekintünk, ha tudni akarjuk, hány az óra.