Folytatódott a Seuso kedd programsorozat. A Szent István Király Múzeum és a Fehérvár Médiacentrum közös rendezvényén ezúttal Pereczes Ferenccel és Strasszer Istvánnal beszélgetett Nádorfi Gabriella. A két férfi személyesen ismerte a kincsekért meggyilkolt Sümegh Józsefet. Rejtélyes bőrkabátos férfiakról, érdekes és nem feltétlenül tiszta üzletekről is meséltek. 

Pereczes Ferenc már több alkalommal elmondta, hogy szerinte Sümegh József – akit 1980-ban holtan találtak egy kőszárhegyi pincében – az ő útmutatása alapján akadt rá a lelőhelyre Szabadbattyán határában. A fehérvári asztalosmester most is felidézte az évtizedekkel ezelőtti történetet, miszerint kutyasétáltatás közben talált rá a lelőhelyre a hetvenes években, ahol aztán később ásatás is volt. Ő ezt követően is kijárt a leletekhez. Azon is mérgelődött, hogy minden ott maradt betakaratlanul, és látszottak a romok. Ezt követően mutatta meg Sümegh Józsefnek a területet, amit aztán később feldúltan talált meg, feltörve az egykori villa padlózatát. Látott nyomokat is, és talált egy lámpást.

Pereczes Ferenc elbeszélését új, eddig még nem halott részletekkel egészítette ki: „Többször volt nálam Sümegh Jóska. Félt a nejem tőle, mert olyan zűrös dolgokkal foglalkozott. Odahozta a félig kész orosz kanalakat hozzám, meg aranyrögöket... Folyamatosan üzletelt az oroszokkal. A nejem pedig azt mondta, hogy ne jöjjön oda a Jóska hozzám, mert bármikor börtönbe vagy bajba kerülhetek. Kora tavasszal megjelent nálunk két ember, egy erősebb és egy vékonyabb férfi, bőrkabátban. A nejemet megfenyegették: adjuk elő az összes római kardot. Aztán elmentek, és többet nem kerültek elő. De mérget vennék rá, hogy ezek voltak azok, akik a Jóskát megverték. Mert én láttam a Jóskán, hogy félt, célozgatott is rá. Az pedig biztos, hogy megverték. Az a két ember, akik odajöttek, azok voltak szerintem, akik agyoncsapták. És szerintem ezek csalták, fenyegették ki a Jóskától a kincset is. Úgy gondolom, hogy oroszok voltak. A két férfi közül az egyik meg sem szólalt, valószínűleg nem tudott magyarul. A másik férfi meg egy olyan orosz személy lehetett, aki perfekt beszélt magyarul.” – mondta Pereczes Ferenc.

Ezen állításokat javarészt megerősítette az est másik vendége, Strasszer István is. A férfi azon kevesek közé tartozik, akik látták a kincset Magyarországon. Meg is smirglizte a Pelso tálat, ennek nyoma a mai napig látható. Strasszer István ugyanis Sümegh József szomszédja, barátja volt.

 

„Meg tudom erősíteni, hogy megverték a Jóskát, és nagyjából az időpont is stimmel, amit Pereczes Ferenc mondott. Hogy követték, az is biztos, sőt Polgárdiban is mindig két emberről beszéltek. Én nem láttam őket, de mindenki arról beszélt Polgárdi-Ipartelep környékén, hogy két bőrkabátos férfi követi a Sümegh Jóskát. És ott volt a két lábnyom a hóban. Azt, hogy kik lehettek, nem tudta senki, nem ismerték őket. Mondtak többféle dolgot, amiről én most nem szeretnék beszélni. Sokféle nemzetiségűre gondoltak, csak éppen nem magyarokra. A Sümegh Józsi nagyon sokat üzletelt az orosz katonákkal. Voltak nála ezüst étkészletek, de csak úgy sorjázatlanul. Legalább ötven darab, meg aranyrög, fülbevaló, ékszer. Mind az oroszoktól. Azt is láttam, hogy gyakran megfordultak nála a szomszéd házban magas rangú katonák. Oroszok, magyarok is. Jöttek, mentek – én meg láttam, mert ott laktam a szomszédban. Volt arra utaló jel is, hogy valami bevételre számít a Jóska. Mondta is nekem: lesz nekem nagy házam nemsokára…” – idézte fel emlékeit Strasszer István. Egy biztos, a Pereczes Ferenc és Strasszer István által elmondottak alapján a történet egy újabb fordulattal folytatódhat.