Bobory Zoltán köszöntőjében elmondta, hogy a kerekasztal beszélgetésnek rangos előzményi vannak, a Szent István teremben évekkel ezelőtt sor került hasonló rendezvényre Kondor Katalin, Für Lajos, Szűrös Mátyás, Csoóri Sándor, Melocco Miklós részvételével, a mai vendégek közül pedig Domonkos Lászlóval és Tóth Gy. Lászlóval isbeszélgettek már Székesfehérváron. Bobory Zoltán felidézte, hogy idén a Határon Túli Magyar Irodalom Napjainak középpontjában is az 1956-os forradalom és szabadságharc irodalmi megjelenése és az emigráció irodalma állt. Az est házigazdája kiemelte, hogy a kerekasztal beszélgetésben arra keresik a választ, ment-e a világ dolga elébb, történt-e valami változás ebben a történelmi jelentőségű témában?

Kondor Katalin újságíró a beszélgetésen arról is szólt, hogy még mindig vannak olyanok, akik meg akarják zavarni az emlékezést politikai érdektől vezérelve. Moderátorként vendégeivel közösen arra kereste a választ, mi változott 1956 megítélésében, közelebb kerültünk-e az igazsághoz és vannak-e még fehér foltok?

A résztvevők közül Tóth Gy. László politológus az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos nagyhatalmi játszmákról és az USA ebben betöltött gyalázatos szerepéről is beszélt, kiemelve, hogy az Egyesült Államok a Szabad Európa rádión keresztül szabadságharcra bíztatta a pesti srácokat, miközben az első pillanattól nyilvánvalóvá tették Moszkva felé, hogy a magyar szabadságharc nekik nem ügyük, a Szovjetunió az általa megszállt területen azt csinál, amit akar. Ezt többször megismételték táviratban, rádiónyilatkozatban is. Felidézte, hogy azon a napon, amikor a szovjet csapatok kivonultak Magyarországról és felcsillant az esély a szabadságra, Tito-nál megbeszélés volt a szovjetekkel és oda is üzenetet küldött az USA, hogy nem bonyolódnak konfliktusba a Szovjetunióval. Tóth Gy. László politológus Nagy Imre szerepéről is beszélt, aki 1956 előtt a különböző szovjet titkosszolgálatoknak dolgozott és embereket juttatott a bitófára. Értelmezése szerint Nagy Imre nem volt a forradalom kiemelkedő alakja, csak követte az eseményeket jókora késéssel. A Kossuth téren is "kedves elvtársaknak" szólította a forradalmi tömeget, amire az emberek fügyülni és tiltakozni kezdtek. Ebből is látszott, hogy nem fogta fel, az emberek nem szebb kommunizmust akarnak, hanem elkergetni az elvtársakat. Beszélt Vásárhelyi Miklós elképesztő életútjáról is, aki sajtófőnökként fontos szerepet töltött be Nagy Imre mellett. Halálra ítélték és az utolsó szó jogán azt kérte, nézzek el az elvtársak a botlását, hogy részt vett ebben az "ellenforradalomban". Azt ígérte, ha életben hagyják, akkor életem végéig szolgálni fogja a Szovjetuniót és a kommunizmus szent ügyét. "Ma többen úgy állítják be őt, mint a forradalom hősét.." - jegyzete meg a politológus Vásárhelyiről, aki 17 éven át Soros György személyes megbízottja, illetve a kuratórium elnöke volt a Magyar Soros Alapítványnál.

Lukácsy József, a Vörösmarty Társaság alelnöke szerint szükség lenne arra, hogy végre valamelyik nemzeti ünnepet a társadalmi konszenzus jegyében méltóképpen ünnepeljük meg és ne mindig pártvitákkal és obstrukcióval legyünk elfoglalva, mert a fiatalok többek között ezért nem érdeklődnek a nemzeti ünnepek iránt. Abban nőnek fel generációk, hogy ki, miért nem ünnepel együtt az adott nemzeti ünnepen. Lukácsy József szólt azokról a súlyos következményekről is, amik abból fakadnak, hogy a forradalom eltiprói vezényelték le a rendszerváltást. "Ennek nagyon súlyos következményei lettek Magyarországon, nem csak 56 megítélésében, hanem a többi társadalmi, kulturális, gazdasági, politikai folyamatokat illetően is. Az, hogy nem volt igazságtétel, számonkérés, vagy legalább erkölcsi megbélyegzés, az szintén súlyos következményekkel járt. Most már megnyíltak a különböző dossziék, láthatjuk a vérbírók neveit. Nem véletlenül most nyílt ez meg, mert már senkit nem lehet elítélni és számon kérni." - fogalmazott a kerekasztal beszélgetésen.