Háromszáz fehérvári fiatal idézte fel az 1956-os székesfehérvári eseményeket a „Magyar Advent” című misztériumjáték során, melyet hétfőn délután kísérhettek figyelemmel az érdeklődők a történelmi Belvárosban. Az 1956 október 23-ának tavaszias időjárását idéző melegben a Városház tértől a Hotel Magyar Királyig elevenedett meg az ’50-es évek hol nyomasztó, hol kitörően mámoros hangulata a korabeli történések dramaturgiájára építve. 

 A Magyar Advent a diákokra építkezve, újszerű módon, a fiatalok forradalmaként mutatta be az 1956-os székesfehérvári eseményeket hétfőn délután a Belvárosban. A háromszáz diák közreműködésével, Matuz János, a Vörösmarty Színház művészeti intendánsa rendezésében készült utcaszínházi produkció túllépett a megemlékezések hagyományos formáin. Hangban, táncban és szövegben, érzékletes módon idézte meg a korabeli történéseket, hogy a mában való emlékezés valóban a lelkünkig hasson. A nagyszabású színpadi események során egymásra épültek a katonai és a civil mozzanatok, szemtanúi lehettünk a Jó és a Rossz, a Fény és az Árnyék örök küzdelmének. A darab a Városház tértől a Hotel Magyar Királyig vándoroltatta a nézőket hét helyszínen át. Legfontosabb vizuális elemei a haditechnikai eszközök, azaz a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből származó páncélozott gépjármű és a löveg, valamint a Magyar Tartalékosok Szövetsége Hagyományőrző Tagozata által rendelkezésre bocsátott Csepel teherautó voltak, melyek szervesen kapcsolódtak az eseményhez, és beépültek a dramaturgiába. A járművekkel együtt mozgott a közönség is, így kísérte végig a játékot. A cselekmények részét képezték a katonazenészek, a kórusok, a népzenészek és néptáncosok.

 A Magyar Advent a 60. évfordulóra készült, „Örökifjak” című videoklip zenéjével kezdődött a Ferenczy Nagy Boglárka és Váradi Imre szerzőpáros előadásában. Az első, „Angyali üdvözlet” című jelenetben egy fehér ruhás angyal és Keszei István, a szabadságharc fehérvári hőse érkezett a Városház térre. A tömeggel való szembesülésben, az emberi önfeláldozás képességének szemléltetésére hatvan évre visszaforgatták az idő kerekét. A következő képben a főtéren megjelent az átkos és a Rákosi korszak: a zászlók, a zenék, és felvonulási jelenetek világosan szemléltették, hogy ennek a periódusnak miért kell eltűnnie. A „Padlássöprés” című képben egy parasztembert ismerhettünk meg, akinek teljes vagyonát elrekvirálta a hatalom, majd egy vadászat megjelenítése következett, melyben egy vadászni nem tudó pártfőnök legalizálta cselekedetét. Ezután a játék a kommunista párt magánhadserege, az ÁVH kínzókamrájába vezetett, majd a 16 pontban rögzített forradalmi követeléseket játszották el a szereplők. Keszei István alakja is megjelent a Városháza erkélyén és elmondta 1956-os, híres beszédét.

A további epizódban egy korabeli Csepel teherautó érkezett a térre, rajta zászlót lengető fiatalokkal, akik a tömeggel együtt énekelték el a „Ki van velünk?” című felhívó dalt. Ezután a forradalmi promenád a Szent István Király Múzeum Rendházáig vezetett, ahol egy hadikórház képét jelenítették meg a szereplők, és elsiratták a Fehérváron elesetteket. Továbbhaladva a szabadságharcot lángra lobbantó fiatalok – egy dramatikus jelenet során – megalakították a Székesfehérvári Forradalmi Diákszázadot. Innentől kezdve a cselekmény örök háborúvá, forradalommá és örök feltámadássá, vállalássá alakult át: a fiatalok megrohamozták a Hotel Magyar Király előtti térre kiállított tankot, amely folyamatosan lekaszálta őket. Helyükre újabb és újabb sorok álltak, vég nélkül folytatva ezzel az ember-aratást és a megújulást. Az események a fináléba torkollottak, amely össztánccal, nemzeti színű tűzijátékkal és a diákok apoteózisával zárta a misztériumjátékot.

1956 fiataljai szabad emberként akartak élni, tanulni és dolgozni. Nem hagyták, hogy a kommunista diktatúra kisszerűsége és elnyomása felőrölje szárba szökkenő életüket, növekedésnek induló jövőjüket. Az igazságtalanság közepette is pontosan tudták, hogy mit akarnak és mi a kötelességük. A forradalom székesfehérvári eseményeinek kiindulópontja is a diákok mozgalmához kötődik. Október 24-i tüntetésüknek hat halálos áldozatot követelő, tragikus sortűz vetett véget. Október 25-től 27-ig a város utcáin, a középületek előtti tereken több ezer fős, hatalmas demonstrációk zajlottak. 

A megemlékezésen elhangzott az 1956-os forradalom és szabadságharc több fehérvári mártírjának neve: Bernáth Katalin, Csányi Éva, Gumpl József, Jóvári Imre, Kardos Pál, Versegi Jenő Béla, Adolf József, Babolcsai István, Berghammer József, Bodóki Pál, Daróczi Sándor, Farkas István, Fülöp Józsefné, Gánya Géza, Rajczi István, Herczeg Tibor, Jáki István, Kéri János, Molnár Sándor, Nagy Rudolf, Németh László, Szabó János, és Tánczos István életét adta a magyar szabadságért.

 

Az ünnepi eseményről öt kamerás televíziós felvétel készült, méltó módon megőrizve a jövőnek ezt az egyedülálló székesfehérvári ünnepi megemlékezést. A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára, Magyarország Kormánya által létrehozott Emlékbizottság támogatta.