A hazai platánok számos városban vívtak ki elismerést a nagy fák szerelmeseinek körében. A juharlevelű platán nagyon jól érzi magát Magyarországon, számos nyolc-tíz méteres törzskörméretű fa él nálunk, melyek teljesen egészségesek, és ma is gyorsan növekednek. Székesfehérvár büszkesége az az öreg platánfa, amelyik a Szent István téren áll. A történészek szerint 1811 körül ültették, így csemetekorában még II. Lipót fia, Ferenc, az utolsó német-római császár ült Magyarország trónján. Ezek szerint egy időben "született" Liszt Ferenc zeneszerzővel, II. Miksa bajor királlyal vagy Perczel Mórral, a szabadságharc honvédtábornokával.

Molnár Tibor, Székesfehérvár egykori városi főmérnöke 1910-es évekbeli emlékei között említi a Megyeház tér már akkor is öregnek mondott platánját és öntöttvas köpenyes kútját. Demeter Zsófia történész kutatásaiból kiderül, hogy a platán és a griff-fejes közkút a 20. század első évtizedében többnyire együtt szerepel, kutat és kifejlett platánt látunk az 1910-es évek képeslapjain. A történész szerint a fa lehetett a karmeliták kertjének maradéka, de természetesen lehetett a 19. század elején történt térrendezés eredménye is, melynek középpontjában az új megyeháza megépítése állt.

"Ugyanebben az időben kezdődtek meg a városban a nagy kútépítések. Miután a kutat drága költségen építették, a város megpróbált szaktanácsot kérni az Építészeti Igazgatóságtól. Lehet, hogy ez az adat annak a kútnak a fúrására utal, amit 1811-ben ásattak, s környékét fákkal ültették be. Miután a kút és a platán története összekapcsolódik, talán feltételezhető, hogy ekkor telepítették a platánt is. A karmeliták, majd a szeminárium kertje a mai tér közepéig terjedt. 1809-ben ezt a megyés püspök a tér kiképzésére „az új megyeháza és a város díszére” adta át. Ez a folyamat a tér kialakításáról, rendezéséről szól, amibe belefér a kút fúrása és a fák telepítése." – írja Demeter Zsófia a juharlevelű platán ültetésének körülményeiről.

"A 20. század elején készült képeken a parkosítás módja különböző, a fa és a kút többnyire jól látszik. Ha Molnár Tibor jól emlékszik, a fa ekkor már meglehet akár százéves is. A Szent István-év előkészítéseként sikerült a régi tervet, egy Szent István-szobor állítását megvalósítani. Az államalapító szobrának felállításáról 1894-ben már szó esett. Csak az 1938-as ünnepre, Szent István király halála 900. évfordulójára valósult azonban meg a nemzet ajándékaként emelt szobor. Az államalapító szent király másfélszeres életnagyságú lovasszobrát a 35 tagú szoborbizottság a Megyeháza előtti téren állíttatta fel, ám kemény feltételként írták elő: a szobor mögé eső platánfát nem szabad kivágni, csupán az emlékmű helyén és az előtte álló akácfák vághatók ki. Az 1938. augusztus 18-án Székesfehérváron tartott kihelyezett országgyűlés alkalmával avatták fel a szobrot." – vázolta fel a kort Demeter Zsófia, utalva arra, hogy az 1938-as Szent István-emlékévben már komoly értékként tekintettek a platánfára, amiben ma is gyönyörködhetünk.

A fa valamilyen csoda folytán túlélte a második világháborús bombázásokat és a kommunizmus építészeti törekvéseit is. Székesfehérvár büszkesége ma 23 méter magas, a törzskerülete pedig mintegy 560 cm. Ennél vastagabb törzsű fa volt 631 cm-es törzskörméretével az a fekete nyár, ami Maroshegyen, a Vásár téren állt, és 2014-ben pusztult el. A Szent István téri fához hasonló korú platánfából kevés van az országban, a gödöllői kastélyparkban, az alcsúti arborétumban, a tatai Öreg-tó partján, Egerben és a Margitszigeten található még egy-egy matuzsálemi korú példány. Tavaly Az év fája versenyre is jelölték a több mint kétszáz éves fehérvári platánt, a jelölést a Városgondnokság, a Székesfehérvári Természetbarát Szövetség, a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség, a Gáspár Attila Zöld Kerekasztal Egyesület és az Erdőért Egyesület is támogatta.