Többéves gyűjtő- és szórványkutató munka eredményeként valósulhatott meg az első világháború centenáriumi ünnepségsorozatának projektjeként a Szamár-sziget szellemkatonái elnevezésű vándorkiállítás, ami szeptember 10-től látható Fehérváron. A tárlat mellett egy könyv és egy dokumentumfilm is elkészült ugyanebben a témában. Az ötven perces dokumentumfilmet a hadifoglyok végállomásán, Asinara szigetén forgatták, a producer Feledy András volt, a rendező Major Anita, az operatőr Talán Csaba, és a főszerepet Margittai Gábor játszotta, aki szakértőként is közreműködött a filmben.

A vándorkiállítás megnyitóján Székesfehérvár országgyűlési képviselője, Vargha Tamás elmondta, hogy a szenvedés és a megmaradás útját járta végig 1914 decemberétől a hadifogságba esett mintegy 80 ezer osztrák-magyar katona. Nem egészen egy év múlva már csak 35 ezer foglyot tudtak tovább terelni a szerbek, a többiek belehaltak az éhezésbe, tifuszba és a nyomorúságos körülményekbe. A túlélőket a kietlen szardíniai börtönszigetre, asinara-ra szállították és mire véget ért a háború, már csak hatezer hadifogoly maradt életben. "A megmaradásról szólt ez a halálmars, mint ahogy a megmaradás volt a tét a Trianon utáni Magyarország számára is. Nem tudunk nem gondolni arra, hogy ezen az balkáni útvonalon érkezett az a több mint egymillió bevándorló az elmúlt esztendőkben, akiknek a vándorlása még mindig nem ért véget. Ma is a megmaradásról szól az életünk, az a tét, hogy megmaradunk e újra. Mindent megteszünk, hogy ezt az országot és Európát megvédjük, azok ellen is, akik Európában ezt máshogy 

gondolják, akik szerint jól van az úgy, ha kultúránkat múltunkat elveszítjük." - fogalmazott Vargha Tamás a tárlatnyitón.

Margittai Gábor irodalomtörténész a tárlatnyitón elmondta, két-háromezer magyar katona halt meg Szamár-szigeten a balkáni halálmars túlélői közül. "Szamár-sziget arra kell, hogy emlékeztessen bennünket, hogy az első világháborúnak sok elhallgatott, elfeledett története van. Ez egyik közülük, ami napvilágra kerülhetett. Azzal a tudattal nézzék végig ezt a kiálltást, hogy hiába tértek haza mintegy hatezren az első világháború utáni években, közülük is sokan meghaltak poszttraumás sokk miatt a következő években, így valójában mindenki áldozat volt." - emelte ki Margittai Gábor.  

A kiállítás és a film az első a világon, amely Szamár-sziget haláltáborainak történetét feldolgozza. A 17 km hosszú, kézisúlyzót formázó sziget, vagyis Asinara a Földközi-tenger második legnagyobb szigetének, Szardíniának a mellékszigete, amit a szárdok az ördög földjeként is emlegetnek. A kiállításon megelevenedő történet az 1914-es szerbiai offenzívával veszi kezdetét, melynek során legalább 80 ezer osztrák-magyar katona esett hadifogságba. Közülük már csak 35 ezer indulhatott erőltetett menetben délnyugat felé. A két hónapos, havas hegyeken, mocsarakon át vezető menetelés balkáni halálmarsként vonult be a történelembe. 

 

A foglyok maradékát – mindössze 23-24 ezer embert – Asinara szigetére szállították, ahol a szomjazás, az éhezés és a kolera további sok ezer áldozatot követelt. A végső mérleg szerint mindössze hatezer hadifogoly maradt életben. A tárlat célja nem más, mint méltó vizuális emlékművet állítani az eltűntté nyilvánított és névtelenül meghalt magyar hadifoglyoknak, akiknek a rehabilitációja a mai napig nem történt meg. A kiállításon a tragikus sorsú katonákról fotók és különböző dokumentumok mesélnek, valamint személyes tárgyaik és azok a különböző műalkotások, amiket ők maguk készítettek. Ezen túl megtekinthető két kisfilm is a halálmars, illetve a Szamár-sziget helyszíneiről, valamint a kutatóexpedíció állomásairól.