Sokan ősi magyar ételnek tartják, de csak annyira lehet ősi, mint az Amerikából származó paprika és a paradicsom: a paprika Magyarországon a 18. században vált általánosan ismertté, a paradicsomot pedig csak a 19. században kezdték élelmiszerként használni, így a belőlük készült étel még ennél is későbbi. A paprikát Közép- és Dél-Amerikából Kolumbusz orvosa, Diego Alvarez Chanca hozta 1494-ben, aki Kolumbusz második útján gyűjtötte be és írta le az első paprikákat. A paprika fűszerként való használata török közvetítéssel terjedt el a 18. században, a Balkán félszigeten, majd hazánkban is, erre utal a „törökbors”, „tatárkabors” és „pogánybors” elnevezés is.
 A zöldpaprika csak egy évszázaddal később, a 19. század hetvenes éveitől, a melegágyi hajtatással és öntözéssel termelő bolgárkertészek révén, a város közelségében kezdett meghonosodni. A századfordulóra már a legtöbb város környékén működtek bolgárkertészek, s hatásukra a zöldpaprika és a paradicsom - korábban nem megszokott - nyers fogyasztása is terjedt. A nyers fogyasztástól kis lépés csupán a főzés, amihez a bolgárok bizánci/török/arab hatású főzési kultúrája is mintául szolgálhatott.
A paradicsom őshazája ugyancsak Közép- és Dél-Amerika. Európában a 16. század végén ismerték meg: Spanyolországon, Portugálián és Itálián keresztül terjedt el, és ma már az egész világon termesztik - hazai források először 1649-ben említik. Kezdetben dísznövény volt, nagyobb arányú termesztését Budapest környékén kezdték 1880 körül. A két világháború között a nagyüzemi konzervgyártás és az export adott új lendületet termesztésének. A kertészetekhez közeli városi háztartásokban megjelent a zöldpaprika főzése, párban a szaftot adó, s mártás formájában a paraszti konyhában ugyancsak ebben az időben sikeressé váló paradicsommal. A zöldpaprika és a paradicsom kereskedelmi mennyiségben való rendelkezésre állásával indulhatott a lecsó karrierje. A lecsó ma ismert formáját a magyar konyhában nyerte el, eredetileg balkáni étel. Erre utalnak korábbi elnevezései, melyek elsősorban a szerbekhez kötik. Ismertebb nemzetközi rokonai a szerb gyuvecs, a francia ratatouille, az olasz peperonata, a török menemen és az arab shakshuka.
| 
Eseménynaptár
