Kaszap István 1916-ban született Székesfehérváron, egy mélyen vallásos családban. 1926-ban a Ciszterci Rend helyi gimnáziumába került, bámulatos akaraterő és lángoló szeretet jellemezte. Magas eszmények vonzották, pap, szerzetes akart lenni. Elkötelezett és hívő fiatalként kereste hivatását a jezsuiták között, azonban rejtélyes betegsége, majd 1935-ben bekövetkezett korai halála megakadályozta vállalt feladataiban történő kiteljesedését. Sírhelye a székesfehérvári Prohászka Emléktemplomnál ma is ismert zarándokhely. Rövid, ám a fiatalok számára ma is példamutató életpályája nyomán az Önkormányzat 2012-ben posztumusz Székesfehérvár Díszpolgára címet adományozott számára. 2015-ben, születésének századik évfordulójára készülve a Székesfehérvári Egyházmegye, a Ciszterci Rend, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, valamint a Magyar Cserkészszövetség Kaszap István Emlékévet hirdetett „Van célom!” mottóval, melyhez Székesfehérvár Önkormányzata is csatlakozott.

A centenárium alkalmából rendezett csütörtöki program a Prohászka Emléktemplomban kezdődött szentmisével, valamint az egyházmegyei és az egyházmegye területén működő szerzetesi katolikus nevelési és oktatási intézmények, valamint a Ciszterci Szent István Gimnázium közös évnyitó ünnepségével. A rendek és iskolák, az egyházmegyés papság, a ciszterci és jezsuita szerzetesrendek képviselői, Székesfehérvár vezetősége, a Magyar Cserkészszövetség, a Prohászka Imaszövetség és a Kaszap István Alapítvány tagjai, valamint Kaszap István tisztelői tanúságot tettek amellett, hogy szükségük van Isten támogatására, és kérték a Szentlélek kiáradását, hogy segítse az új tanévet. Homíliát mondott Dékány Árpád Sixtus zirci apát. Hangsúlyozta: a konkrét házi feladat mellett főként azt a tiszta örömöt és jövőképet érdemes megtanulnunk, hogy Isten velünk van, és soha nem hagy minket egyedül. Fontos, hogy az Isten számunkra nyújtott lehetőségeit elfogadjuk, befogadjuk.

A Veni Sancte-t követően az ünneplő közönség az Oskola utcába vonult, ahol Kaszap István egykori iskolájának falán, a mai Vörösmarty Mihály Könyvtár épületén közösen állíttatott emléktáblát Székesfehérvár Megyei Jogú Város és a Székesfehérvári Egyházmegye. Nagy Edit szobrászművész alkotását méltó módon helyzeték el Semmelweis Ignác, Reguly Antal, Romhányi György és Wekerle Sándor emléktáblái mellett.

A Himnusz, majd Mécs László „Kaszap István” című verse, és Léo Delibes „Virág duett” című zeneműve elhangzását követően dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere tolmácsolta ünnepi gondolatait. Mint fogalmazott, Kaszap István történelmi személyisége a városnak, akire méltán és okkal lehetünk büszkék. Emléktáblájának avatása tanúságtétele annak, hogy van célunk, ahogy azt a Kaszap Emlékév mottója is sugallja. A felnőtteknek az a feladatuk, hogy segítsék a fiatalokat céljaik megfogalmazásában, megélésében és elérésében. A forrongó XXI. században nem kell megindokolnunk, hogy miért jó, ha a fiatalok megvalósítják nemes célkitűzéseiket, és a mainál jobbá teszik világunkat!

Az emléktábla leleplezését követően Spányi Antal megyés püspök szólt a megjelentekhez. Elmondta: Kaszap István Isten óriása, akinek célja maga a Mindenható volt. Büszke rá Székesfehérvár, amelynek szülötte és díszpolgára lett, és amelynek földjében eltemették, hogy várja a feltámadást. Ugyancsak büszke rá a ciszter rend, a jezsuita rend és az Egyházmegye, amely a sajátjának érzi őt, de felnéznek rá a cserkészek is, akik a társukat látják benne. Mégis sokkal többen vannak azok, akik hálával emlékeznek Kaszap Istvánra, mert megtapasztalták közbenjáró erejét, égi segítségét, mennyei oltalmát. Emléktáblája ragyogja a magasztos célt: mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy a hit, a szeretet és a remény óriásai legyünk. Beszédét követően a megyés püspök megáldotta az emléktáblát.

Ugyancsak köszöntötte az ünnepség résztvevőit Soltész Miklós, az EMMI egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Úgy fogalmazott: szülőként, pedagógusként a legfőbb kötelességünk, hogy gyermekeinknek átadjuk mindazt, amit keresztény hitünkből megtanultunk. Elmondta továbbá, hogy hat évvel ezelőtt 112 ezer gyermek tanult egyházi iskolákban, mára ez a szám csaknem megduplázódott, meghaladja a 210 ezret, közülük is 114 ezren járnak katolikus iskolába. Az egész ország és nemzet életét érintő változások gyümölcsét nem feltétlenül láthatjuk azonnal, de egy-egy, a maihoz hasonló ünnepség sok fiatalt gondolkodóba ejt a saját jövőjével, választásaival kapcsolatban. Soltész Miklós arra biztatta a pedagógusokat, hogy a tudás mellett adják át a szeretetüket is, melyre alapozva a diákok igaz módon választhatnak maguknak hivatást. Az ünnepség az emléktábla megkoszorúzásával zárult.