Belépve a tanya kapuján, egy kis elvarázsolt meseerdőben találjuk magunkat, aminek közepén egy kis tó áll, míg partján egy favázas filagória. Körülötte árnyékot adó fák, bokrok, amik között függőágyak lengedeznek, az ösvényeken keresztül pedig hangulatos, kis faházakra bukkanhatunk. Mellettük apró termetű állatokkal teli ólak és ketrecek, míg a farm hátsó részén a lovak számára kialakított karám és futtató. Nem csoda, a táborban lévő gyerekek arca csupa mosoly. Itt nincs hangoskodás, veszekedés, vita, mindenkiből a természet adta nyugalom árad.

Mint azt Móni néni – dr. Vörös Ferencné, a tanya tulajdonosa, a tábor vezetője – elmondja, náluk az a legfontosabb, hogy aki idejön, az jól érezze magát. Ez a hely ugyanis a nyugalom szigete. A lovaikat sem kiabálással fegyelmezik, inkább határozott vezényszavakkal. A pálcát pedig nemigen használják. S a gyerekek között sem megengedett a hangoskodás, a durva hangnem. Itt a lényeg az egymásra és az állatokra való figyelésen és gondoskodáson van. A farmon lévő állatok mindegyike jámbor, és megszokta a fiatalok közelségét, sőt a velük való foglalkozást kifejezetten szeretik.

A beszélgetés során kiderül, a táborba évek óta visszajáró gyerekek is vannak. Sőt olyanok is, akik egykori táborosként, már átavanzsáltak segítőkké, és már így vesznek részt évről évre a nyári turnusokon. Van olyan kislány – ahogy arról Móni néni beszámol – aki Ausztriában él, de minden évben úgy jön haza Magyarországra nyaralni a nagymamájához, hogy egy hetet itt a Sára-tanyán is el tudjon tölteni, mert annyira tetszik neki.

Ez a környezet és a lovak közelsége mindenkire jó hatással van. Ahogy arról a tábor vezetője tájékoztatást ad, volt olyan, hogy kimondottan pszichológus küldött hozzájuk egy kislányt terápiás céllal. Az is kiderül, nem egy olyan gyermek táborozott már náluk, aki zárkózott volt, de itt, feloldódott, megnyílt.

Körbenézve látszik, a szabad programok ideje alatt is mindenki talál magának kedvére valót. Ott jártunkkor a kicsik - Zalán, Roli és a Pécsről érkezett Ricsi - éppen a patkóval való célba-dobásban méri össze ügyességét, míg a lányok már szombatra készülnek, amikor a szülőknek való bemutató kapcsán egy színdarabot is előadnak, „Szünet a Hercegnőképzőben” címmel.

Mint azt az egyik táborozótól, a 7 éves Neubauer Zsófitól megtudjuk, - aki nővérével együtt évek óta itt tölt egy-egy hetet nyaranta a tanyán - azért jó itt lenni, mert sok játék van. A legjobban persze lovagolni szeret, de a lovak pucolásában, a lovaglásra való előkészítésükben is szívesen segédkezik. Majd Foltiról, a tanya kis tarka pónilováról úgy beszél, mintha a sajátja lenne. Sőt azt is megtudjuk, a nagyobb termetű Ginára is felül, félelem nélkül, hisz – mint fogalmaz – egy nyugodt állat, és tudja, hogy nem fog beindulni, mert be van tanítva!