A szőlőművelő felsővárosi polgárság, amely sok időt töltött a szőlők és pincék között hiányolta, hogy védőszentjüknek nem tudnak hálát adni, ezért a gazdagon művelt középkori szőlőhegy legmagasabb pontjára 1733-ban egy kápolnát, a Szent Donát-kápolnát emelték. Misézőhelyként nem használták rendszeresen, hiszen arra megfelelt a felsővárosi templom, de legalább egyszer minden évben Szent Donát napján búcsújárást szerveztek, ilyenkor szentmise helye volt a tetőn elhelyezett kápolna. A régi kápolna utolsó búcsújárásánál, 1944 augusztusában még senki nem gondolta, hogy ahhoz a kápolnához soha nem mehetnek többé. A háború vége felé lőszerraktárnak használták a szovjet csapatok, és 1945-ben egy találat következtében felrobbant, és megsemmisült.

Ötven esztendeig egy kőkereszt és egy harangtalan harangláb emlékeztetett a régi kápolnára. Már egyre kevesebb öreg maradt életben, aki beszélni tudott volna róla, s tán a hit is fogyott már, de az Öreghegy plébánosa, Glósz Ervin atya makacs ember volt, és kápolnát, Szent Donát-kápolnát akart látni a hegyen. Álma és egyben sírja megszületett, és Takács Nándor katolikus püspök 1994. augusztus 7-én felszentelte az új kápolnát, ahova Ervin atyát helyezték örök nyugalomra. Az új kápolnát Schultz István építészmérnök tervezte a '30-as, '40-es évek képei alapján, amiért 2008-ban Építőipari Nívódíjat kapott. A nívódíjas kápolnához 1995 óta ismét mennek az emberek búcsút járni. Az új kápolna pedig misézőhelyévé vált az öreghegyi katolikus közösségnek, akik Magyarok Nagyasszonya plébániához tartoznak.