Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata sajnálattal értesült arról, hogy Horváth Aladár közösségi oldalán városunkat hamis színben feltüntető, valótlan állításokat fogalmazott meg. Tette ezt azt megelőzően, hogy az önkormányzatot egyáltalán kérdéseivel megkereste volna. Persze tudhatja a város közössége, mire is számíthat Horváth Aladártól, hiszen ezt 1997-ben a Rádió út 11. épület bontásánál tanúsított közösségromboló magatartásával egyszer már megmutatta. És a mai napon Facebook oldalán közzétett bejegyzéséből egyértelművé tette, hogy Székesfehérvár ezúttal sem számíthat tőle másra.

Egy város ahol béke és nyugalom van, ahol ezt a kérdést is egységes szabályok alapján, részrehajlás nélkül, egyformán kezeli az önkormányzat és az ingatlankezelő, megkülönböztetést senki irányában nem gyakorol, sem pozitív, sem negatív irányban. Egy város, amelyet a helyi roma önkormányzati képviselők már „feljelentettek” az Alapvető Jogok Biztosánál, az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, az Esélyegyenlőségi Államtitkárságon, és mégis mindegyik lakásügyben lefolytatott vizsgálat mindent rendben és jogszerűnek talált. Egy város, ahol a Roma Nemzetiségi Önkormányzattól származó adatok alapján a székesfehérvári romák 95-98 %-a, a közösség tulajdonában lévő szociális bérlakásokban lakik. Persze Horváth Aladárt nem érdeklik a tények. Először véleményezte a történteket a közösségi oldalán, és csak ezt követően kereste meg az önkormányzatot a kérdéseivel.

Fontos leszögezni, hogy a mostani döntések alapja egy gondos szakmai munka alapján 2011-ben elfogadott lakáskoncepció. A lakáskoncepciót és a konkrét ügyeket tekintve is teljes politikai konszenzus van a városban.  Ezt a koncepciót konkrét ügyeken keresztül több hatóság is vizsgálta és teljesen jogszerűnek találta azzal szemben szakmai vagy morális kifogást sem emelt. Az önkormányzatnak semmilyen nyilvántartása nincs arról, hogy a szociális juttatásokat (pl. szociális bérlakás) igénybevevők közül ki roma és ki nem az. A lakáskérdéseket tartalmazó előterjesztésekben szereplő adatok között sem szerepel a származásra utaló adat, azaz a szakbizottság döntésénél nem is ismeri, hogy a kérelmező roma vagy sem. A döntéseknél tehát semmilyen módon nem játszik szerepet a kérelmező származása, a rendelkezésre álló adataink kizárólag magától, a roma önkormányzattól származnak.

Mindazonáltal érdekes megvilágításba helyezi a roma „lakáskrízist”, hogy Székesfehérvár az a városa Magyarországnak, ahol az egyik legmagasabb a munkahelyek száma, ahol jóval az országos átlag alatt van a munkanélküliség és ahol már a közmunkás állás helyekre sem lehet embert találni.

Jöjjenek tehát a tények, amelyek persze Horváth Aladárt nem fogják meggyőzni, hiszen neki valami egész más célja van, de bízunk benne, hogy a fehérvári emberek nagy többségének támogatását élvezik. Ahogy a fehérvári emberek elsöprő többsége az elmúlt években támogatta az olyan hírhedt telepek - Móri út 8., Hosszúsétatér 64., Fürdő sor, Szent Vendel utca, Várkörút 42., Széchenyi út 76. - felszámolását is, amelyek emberi életre teljesen alkalmatlanok voltak.

A közösségi oldalon említett 4 „kilakoltatott” családdal összefüggésben, akik az erdőben találtak menedéket, illetve a további 22 családot érintően, akik Horváth Aladárt állítólag megkeresték az a tény állapítható meg, hogy az említett erdőrészen élő 6, nem roma származású hajlék nélküli személy tartózkodik, akik gondozását a Kríziskezelő Központ utcai szociális munkásai látják el a mindennapokban. Több éve a Kríziskezelő nyilvántartásában és látókörébe tartozó ellátottakról van szó, ők tartózkodnak a megjelölt területen. Ez a mai napi helyszíni helyzetértékelés során is megerősítésre került.

Egyetlen roma származású pár  volt bérlő a Széchenyi u. 76. szám alatti ingatlanban, akiket Horváth Aladár képviselni kíván, tetemes lakbér és szolgáltatási díjhátralék felhalmozása és az együttélési szabályok megtartásának teljes hiánya vezetett ahhoz, hogy a kezelő javaslatára az Önkormányzat 2012. évben az ingatlant részükre nem adta bérbe. Megjegyzendő, hogy az önkormányzat a döntését annak tudatában alakította ki, hogy az ingatlant használók túlnyomó többsége -ez a mellékelt fotókon is jól látható- azt emberi lakhatásra alkalmatlanná tette.

Hozzáfűzendő, hogy a szociális ellátórendszer lakhatásuk biztosítására számos lehetőséget biztosított (volna) a párnak, azonban ezzel ők maguk nem kívántak élni!

Valótlan tehát az az állítás, hogy négy kilakoltatott család tartózkodik életvitelszerűen az erdőben, a mai napon hat nem roma származású hajlék nélküli gondozott, és 2 roma származású személy tartózkodik a helyszínen.
 
Horváth Aladár közösségi oldalán megjelenített megjegyzés, miszerint „példás, polgári, keresztény életet élő”, tartozással nem rendelkező családok az utcára kerültek, egyértelműen valótlan tényállítás, azt a leghatározottabban visszautasítja az Önkormányzat. A fenti tények bizonyítják, hogy a jogcímmel rendelkező bérlők mindegyike elhelyezést nyert.

A Rendelet szerint három féle módon lehet önkormányzati bérlakáshoz jutni, összhangban a Lr. rendelkezéseivel:

Az Önkormányzat tulajdonában lévő lakás természetesen döntően szociális alapon kerül bérbeadásra.

A szociális jellegű kedvezményrendszereken keresztül a bérlők lakhatását az önkormányzat – csak a kedvező, a jóval a piaci ár alatt meghatározott szociális lakbérmérték meghatározásával – nagyságrendileg évi 200 M Ft-tal segíti. Azaz a közösség évi 200 millió forinttal finanszírozza a szociális bérlakás rendszer lakóinak bérleti díját, azt, hogy az ő megélhetésük a költségei a töredéke lehessen egy átlag székesfehérvári családénak.

A 2011. január 1. napjával hatályba lépett, Rendelet a bérlők számára kedvező – bérleti díjszint megállapítása mellett a bérlakásban élő személyeket segíti pénzbeli és természetbeni szociális támogatás formájában, amennyiben erre a lakók – objektív mutatók alapján – rászorulnak.Kihatással bírt a városrészek közbiztonsági és társadalmi közhangulatára olyan területeken jelentett végleges megoldást ahol ezek a problémák évtizedekig megoldatlanul voltak jelen. Ilyen helyszín a Móri út 8., Palotai út 13., Fürdősor 5., Hosszúsétatér 64., vagy a Várkörút 42. épületek környezete, Széchenyi út 76. és az itt található lakások megszüntetése.

Ezeken a területeken olyan „szegregátumok” felszámolására kerülhetett sor, amely hosszú évtizedes problémákat oldott meg városképi, közbiztonsági, közegészségügyi, szempontból egyaránt. Az itt található lakóingatlanként funkcionáló, de 12 évvel Magyarország EU csatlakozását követően lakóingatlannak nem nevezhető, emberi tartózkodásra teljesen alkalmatlan, a mai kor igényeit sem komfortfokozat, sem elhelyezkedés szempontjából egyáltalán nem kielégítő ingatlanok felszámolásával az Önkormányzat az élhető, tisztességes és emberhez méltó körülmények biztosítását érte el a szociálisan rászoruló, nehéz helyzetben lévő emberek számára.

Hangsúlyozandó, hogy ezen területek felszámolásakor valamennyi, bérleti jogviszonnyal rendelkező személy bérleti jogviszonyt kapott más, élhetőbb lakókörnyezetben, sőt számos olyan család is bérleti jogviszonyhoz jutott, akik jogcímmel nem rendelkeztek, bérleti jogviszonyuk lejárt vagy felmondásra került. Kizárólag az önkényes lakásfoglalók esetében hirdetett a város „zéró toleranciát”, azt gondoljuk, hogy ez érthető. Hangsúlyozandó továbbá, hogy valamennyi ilyen döntés a Közgyűlés egyhangú döntésével, politikai hovatartozástól függetlenül született meg.

A romák aránya a bérlakás-rendszerben jelentősen felülreprezentált, ahhoz képest, mint amekkora arányt a romák képviselnek a város lélekszámához képest. A Székesfehérvári Roma Nemzetiségi Önkormányzat képviselői saját felmérése szerint – akik egyébként évtizedek óta ugyancsak az önkormányzati bérlakás-rendszerben élnek, hasonlóan a Roma Önkormányzat valamennyi tagjához – a székesfehérvári romák 95-98 %-a önkormányzati bérlakásban él. A Nemzeti Választási Bizottság 1128/2014. számú határozatában a 2011. évi népszámlálás adatai alapján Székesfehérváron a roma nemzetiségűek számát 793 főben határozta meg.

Az önkormányzat határozott álláspontja, hogy a szociális alapon bérelt bérlakásnak lehetőleg átmeneti segítségnek kell lennie, a közösség által az Önkormányzaton keresztül biztosított kedvező lakhatási feltételek lehetőségét a lehető legszélesebb körnek, minél több embernek biztosítani lehessen: A szociális bérlakás – tényleges funkciója és szerepe betöltése érdekében – lehetőleg átmeneti jellegű, legfeljebb 3-8 évre szóló segítséget jelentsen a szociális bérlakás-rendszerbe bekerültek számára. A szociális bérlők a kedvező mértékű szociális bérleti díj és az Önkormányzat által esetlegesen nyújtott további szociális támogatási formák igénybevétele mellett, meghatározott idő elteltével lakáshelyzetüket önerőből képesek legyenek megoldani. Azon alapelv deklarálása mellett, miszerint az Önkormányzatnak hosszabb távon sem lehet feladata az, hogy valamennyi szociális lakásigénylő részére maradéktalanul lakást biztosítson, szociális alapú lakásbérbeadás esetén a fluktuáció fokozása annak érdekében, hogy átmeneti jelleggel a lehető legtöbb rászoruló kerülhessen be a szociális bérlakás-rendszerbe.

Sajnos a gyakorlatban mindez éveken, évtizedeken keresztül kevésbé valósult meg. A mai napig számos olyan család él 1998-ban átadott lakásokban, a Hübner, Gánts utcákban, akik 17 éve, első beköltözőként kapták a lakást, esetükben 17 év alatt sem sikerült megvalósítani azt, hogy kilépjenek a bérlakás-rendszerből. Esetről esetre szükséges volna vizsgálni ennek okát, indokoltságát. Az nem vitatható, hogy ezen személyek-családok a lakásbérleti jogviszony megszűnésekor, a lakás ismételt bérbeadásakor a szociális bérlakásra való jogosultságukat igazolták, kérdés, hogy ennél többet vizsgálhat-e, és ha igen: akar-e vizsgálni a tulajdonos.

Sajnos ezen személyek, családok  közel 20 éve fennálló bérleti jogviszonyukkal mások elöl veszik el a helyet, lehetőséget még akkor is, ha egyébként rászorultak. Ezen időszak – gyakorlatilag majdnem egy emberöltő – felnőtt egy egész generáció, miközben a lakásépítések – bár Székesfehérvár ebben élen járt – nem növekedtek olyan ütemben, ahogyan a rászorulók száma növekedett.

Elmondható, hogy számos bérlő egyértelműen élethosszig számít arra, hogy lakásbérleti jogviszonya minden egyes lejáratkor – mintegy automatikusan – meghosszabbításra kerül. Érthető, ha az Önkormányzat – mondjuk 17-20 év elteltével – számos alkalommal úgy dönt, hogy másnak is esélyt akar adni, hogy lakáshoz jusson. Ilyen esetekben a bérlők hivatkozása, miszerint esetlegesen lakbérhátralékuk nincs, teljességgel indifferens, hiszen az Önkormányzat nem tartozás miatt, hanem a fluktuáció elősegítése érdekében nem hosszabbít.

Mindezen tények azt eredményezték, hogy Székesfehérváron egész generációk nőttek fel úgy, hogy kizárólag szociális bérlakásban laktak. Ők azok, akik eredetileg szüleikkel költöztek bérlakásba – esetleg a költözést követően születtek – majd nagykorúvá válásuk után szintén a bérlakás-rendszerben találhatók, akár igénylőként, akár bérlőként.

Az önkormányzat ingatlankezelője hátralék esetén egységes eljárási rend szerint jár el:

Kéthavi hátralék esetén írásban szólítja fel a bérlőt, eredménytelenség esetén a következő hónap utolsó napjára felmondja a bérleti szerződést.

A lakásbérleti jogviszony megszüntetését követően az egykori bérlő jogcím nélküli lakáshasználóvá válik, a Lakástörvény értelmében lakáshasználati díjat kell fizetnie. A Lakástörvény értelmében a lakáshasználati díjat az Önkormányzat tetszőlegesen emelheti, a legtöbb Önkormányzat 2-4-6- szoros díjtételeket alkalmaz a jogcím nélküli lakáshasználat esetén.

Ezen jogintézmény nem titkolt célja, hogy a nem fizető lakókat a többszörös használati díj a lakás elhagyására ösztönözze, azonban a gyakorlat azt mutatta, hogy Székesfehérváron az önkéntes teljesítés elhanyagolható mértékű volt a 4-szeres használati díj esetén is, ugyanakkor a tartozás nagyon hamar kezelhetetlen mértékűre duzzad, ami a jóhiszemű, ám fizetni, költözni nem tudó személyek számára végzetes lehet.

Székesfehérvár ilyen esetekben is „ügyfélbarát” megoldást alkalmaz: Jogcím nélküli használat esetén a korábbi – szociális alapon megállapított – lakbér mindössze 10 %-al növekedik, így a város – a korábbi lakbér többszörözésével – nem hozza végleg kilátástalan helyzetben a tartozással rendelkezőket.

Ugyan a Lakástörvény lehetővé tenné a használati díj akár drasztikus (a korábbi bérleti díj akár 4-6 szoros összegét kitevő) emelését, ami a nehéz helyzetbe került lakókat végleg ellehetetlenítené, így a Város ezt a gyakorlatot évek óta megváltoztatta.

 

Székesfehérvár közössége büszke arra, hogy a városban felmerülő valós szociális problémákat saját erőből képes kezelni. Jó szándékú segítséget szívesen fogadunk, de a zavarkeltési szándékot visszautasítjuk! Reméljük, hogy sikerült valamennyire a helyzetet a székesfehérváriak közössége számára is jól bemutatni és talán megvilágítani a valós helyzetet.