2024. Július 23. Lenke, Brigitta, Apollinár
   Eseménynaptár
2024 Július
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
  • Nincs esemény!

  • Városkártya

    Tourinform


       Webkamera

    FehérVár magazin

    2GO Fehérvár

    Vörösmarty Rádió

    A lejátszó Adobe Flash Player 10-et igényel.
    Innen letöltheted.


    360 Fehervar

    Látnivalók

    Tömegsport
     
      Kultúra  -  2016. 07. 14. 08:37  -  Vakler Lajos
    Nemzedékek párbeszéde - a nagy hegy lábánál
      
    A Harmonia Albensis templomi koncertsorozaton mutatkozott be a Szent Imre-templom közönsége előtt a Karasszon család, a zenebartáok egy egyedi, különleges hangversenyt hallhattak. Karasszon Dezső nemzetközi hírű orgonaművész és gyermekei, Karasszon Eszter és Dénes csellóművészek a családi hagyományokról, életútjukról és a spiritualitásról is beszéltek.
    Karasszon Dezső anyai nagymamája kántor-tanító, míg nagyapja, édesanyja, édesapja református lelkipásztor volt. Mint játékosan mondja, az orgona tövében nőtt fel, így aztán hangszerválasztása egyáltalán nem meglepő módon az orgonára esett. A református kollégiumba egyenes útja vezetett, hogy aztán a Zeneakadémia elvégzése után – negyven éve – elfoglalja helyét az egyetemi katedrán. Orgonaművészként egész Európa megismerhette a nevét: „Az én esetemben egyfajta hegymászásról van szó. Az ember gyerekként, aztán fiatalon is lelki és spirituális értelemben egy nagy hegy lábánál van. Kérdés, érez-e magában kedvet és erőt ahhoz, hogy a túrát elkezdje. Aki megteszi, az lép egyet, lép kettőt, hívják, emelik a feladatok, egyre feljebb és feljebb ér, olyan élményekben részesül, melyekről a hegy lábánál nem is álmodhatott.”
     
    Eszter, ahogy édesapja elmondta, ajándék volt a teremtőtől, aki a zenészfamília legnagyobb büszkeségére folytatta a hagyományokat, s maga is csellóművész lett, egyike a hangszer leginkább hivatott képviselőinek: „A bátyámra szerettem volna hasonlítani. Élmény volt figyelni, és én is úgy szerettem volna játszani, ahogy ő. Tíz év a korkülönbség közöttünk. Ő tizennégy évesen kezelte a hangszert, ma pedig már fantasztikusan játszik. Tőle tanultam, hogy a legfontosabb a gyakorlás, hiszen ha valaki zenei pályára készül, ez az alap. A tehetség maximum húsz százalék, az összes többit a kemény munka hozza. Örülök, hogy itt Székesfehérváron együtt játszhatunk, ráadásul egy olyan darabot, amit eredetileg is orgonára és csellóra írt a szerző, és nem átirat. Ez nagyon ritka! És ez a Klengel-darab szép is, így aztán teljesült egy álmunk!”
     
    Dénes a Magyar Állami Operaház megbecsült tagjaként olyan kirándulásként tekint a Harmonia Albensis meghívására, mely megerősítést jelent számára művészi létében: „Mivel nem egy városban élünk – mi a húgommal Budapesten, édesapánk Debrecenben – ezért mindig ünnep, ha együtt lehetünk, ráadásul koncertezhetünk. A családunkban mindenki játszik hangszeren. Az én választásom a csellóra esett – ahogy a legenda megőrizte, azért, mert ez találtam a legszebbnek. Debrecenben egy kiváló pedagógus, Bánfalvy Katalin volt a mesterem, neki nagyon sokat köszönhetek.”
     
    A Szent Imre-templomban a klasszikus zene szerelmesei megtapasztalhatták, hogy Mendelssohn, Bach, Klengel és a különböző korok zeneszerző óriásai nem véletlenül időztek el műveik komponálásakor a két hangszer, a cselló és az orgona világának bemutatása mellett.