A Kortárs Művészeti Fesztivál vendége volt Szász Attila filmrendező, aki A berni követ című első filmjének átütő sikere után Félvilág című alkotásával a Montreali Filmfesztiválon aratott nemzetközi sikert, bizonyítva, hogy a magyar filmművészet kifogyhatatlan a korszakos egyéniségekből.
 fotó: Mészáros Annarózsa Ha egy életrajzot olvasok, akkor számomra mindig fontos az első mondat. Nos, nálad az első úgy hangzik, hogy nyolcesztendős korodban eldöntötted, mindenképpen filmmel szeretnél foglalkozni, ha törik, ha szakad. Ehhez képest elég kacskaringós volt a pályád, hiszen voltál producer, kritikus, főszerkesztő, reklámfilmrendező, hogy aztán elérkezzen az a pillanat, amire mindig is készültél. Nehéz volt kivárni?
Volt olyan pillanat, amikor úgy éreztem, hogy talán soha nem jön el az én időm, de a különutak biztosan hozzájárultak ahhoz, hogy amikor végre megkaptam a lehetőséget, tudtam vele élni. Az, hogy a reklámfilmrendezés jó megélhetést, biztonságot és rutint, képi látásmódot adott, az, hogy filmkritikus voltam tíz évig, mind formálta az ízlésemet, hiszen az a rengeteg film, amit megnéztem, megtanította azt is, hogyan kell ezt jól csinálni. Én az első pillanattól tudtam, mitől működik valami és mitől nem. A produceri diplomám is más szemléletet adott, megtanultam, hogy nem magától vannak a dolgok, hanem meg kell szervezni mindent, és hogy mindennek ára van. Forgalmazóként megtanultam a dolgok mögé látni, megértettem, hogy a film vége nem a the end felirat. Nekem szerencsém volt, betekinthettem minden függöny mögé, és összeállt a kép. Ezzel a tapasztalattal felvértezve indultam neki a rendezésnek. Kicsit későn, de sebaj!
Volt olyan vágyott ötleted, amit nem sikerült megvalósítani, illetve bizonyos voltál abban, hogy A berni követ forgatókönyvéből jó film készülhet?
A berni követet megelőzően elég sok játékfilmes projekten dolgoztam. Én is írtam néhány forgatókönyvet, és évekig vártam, hogy megvalósíthassam őket valahogy. De valamin mindig elcsúsztunk. Köbli Norbival elég régóta ismerjük egymást, és alkotóként bíztunk egymásban, így amikor megkaptam a könyvet, tudtam, itt a lehetőség, hogy egy olyan filmet csinálhassak, amire vágytam. Benne volt a lehetőség, hogy egy izgalmas, közönségbarát filmet forgathassak, miközben azért mégiscsak történelmi témájú a sztori. Szerettünk volna snittelésében, vizualitásában egy mozifilmet csinálni a saját tévéfilmes eszközrendszerünkkel.
A siker pozitív megerősítést hozott?
Amikor összeraktuk A berni követet, nem tudtuk, hogyan fogadja a közönség. Csak reménykedtünk, hogy szerintük is van „húzása”, van benne feszültség, de azt a fogadtatást nem gondoltuk, ami tőlük és a kritikusoktól érkezett. Meghatározó a pályámon, hogy ilyen szeretet fogadta az első filmemet. Nem gondoltam, hogy ez megismételhető egy tévéfilmmel, és a Félvilág még messzebb jut. Azt hittem, ez a film lassan hömpölyög, hiszen ha lesarkítom, voltaképpen három nő beszélget egy órán keresztül egy lakásban, és bár a végén felpörögnek az események, de mégsem gondoltam, hogy mindez ilyen nyomot hagy a nézőkben.
Menjünk vissza a forgatókönyvhöz! Ezt is Köbli Norbert jegyzi. Egy különleges történet, ami száz éve, 1914-ben játszódik, és alaposan felkorbácsolta Pesten a kedélyeket. Egy ismert kurtizán meggyilkolása látszólag egyszerű, ugyanakkor mégis rendhagyóan izgalmas lélektani dráma. Ezt ötvözted a kaméliás hölgy és Jeanne d’Arc vonásaival. Kivételes megoldások sorozata!
A szereplőválogatásnál Norbival együtt halálra rémültünk, nem tudtuk, hogy Mágnás Elzát, a legendás kurtizánt ki tudja ma Magyarországon eljátszani úgy, ahogy mi azt megálmodtuk. Annyira nem volt favoritunk, hogy egy széles palettáról válogassunk, majdnem mindenkit megnéztünk, aki ebben a korosztályban számít. Szűkebb volt a kör a másik két szerepre, de aztán kitisztult minden.
Magam is elolvastam az 1914-es Kisújság tudósításait – ezekben napról-napra beszámolnak a különleges történetről – hogy megértsem, mitől bolydult fel a város, és ennek tükrében mit nyújt a film. Mi az, amitől a székhez szögez a rendezői koncepció?
Minket elsősorban nem az érdekelt, hogy krimit csináljunk, hanem három nő drámáját szerettük volna hitelesen bemutatni, kapcsolatrendszerüket feldolgozni, azt a nyomasztó atmoszférát megmutatni, ami ezt a történetet egyedivé tette. A három nő története voltaképpen a teljes társadalom hű lenyomata – a különböző osztályok között feszülő ellentétekről, az ország körül forrongó Európáról.
Tehát a film olyan lett, ahogy azt megálmodtad. A filmszemléken siker, Montrealban díj – elérted a szintet, ami már kötelez. Ilyenkor fontos a hogyan tovább?
Először is fontos, hogy nem maradt bennünk hiányérzet. Kielégítő filmélményt nyújtottunk, kinyíltak előttünk kapuk. A következő filmünk már jövőre foroghat, ez már „igazi” mozifilm lesz. A műfaja romantikus thriller, ami azt jelenti, hogy egy nagyon feszült történet két férfi és egy nő között, szerelmi szálakkal. Nagyon erős karakterek a szereplők, s egyelőre fogalmunk sincs, kik játsszanak ebben az új moziban. Egy biztos, tiszta gondolatokkal készülünk!
| 
Eseménynaptár
