Buda 1686-ban történt visszafoglalását követően, Székesfehérvárt is hamarosan ostromzár alá fogták a császári csapatok, valójában azonban kiéheztették a falakon belül élőket. A hosszas blokád éhínséget eredményezett és a kilátástalan helyzetben lévő törökök tárgyalásokat kezdtek a vár kapitulációjáról, 1688 május 19-én pedig a török helyőrség végleg elhagyta Isztolni Belgrádot. A 328 évvel ezelőtti eseményekre csütörtökön délelőtt emlékeztek a Nemzeti Emlékhelyen, ahol a Kákics Együttes zenéje idézte fel a kor hangulatát. Az idei ünnepségen részt vett Tanka Csaba, a Fejér Megyei Önkormányzat alelnöke, Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője, Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere és Kulcsár Mihály a Szent István Király Múzeum igazgatója is.

A Kákics Együttes előadását követően Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője mondott ünnepi beszédet. "Székesfehérvár történetében különösen nagy jelentőséggel bírt a török alóli felszabadulás megünneplése. A május 19-i ünnep mögött másfél évszázadnyi török megszállás terhe van." - emelte ki Dancs Norbert, aki visszatekintett a kezdetekre, amikor XVI. század elején az oszmán birodalom felszámolta Magyarország déli védelmi vonalát. "1541-ben elérkezettnek látták az időt a nyílt hódításra és Buda elfoglalásával a török birodalom részévé tették az ország középső részét. Szulejmán 1543. évi hadjáratának fő célja Magyarország két ősi központjának, Székesfehérvárnak és Esztergomnak elfoglalása volt. Székesfehérvár hősi küzdelemben 1543 szeptember 3-án kéthetes ostrom után esett el." - idézte fel a történelmi eseményeket Dancs Norbert, aki összefoglalta a hódoltság korának legfontosabb eseményeit, eljutva 1688-ig, amikor május 9-én kapitulációs szerződést írtak alá a törökök, akiket megtört az éhség és nélkülözés. Május 19-én 1000 török katona és 3000 polgári személy vonult ki a fehérvári belső várból.

"Székesfehérvár a másfél évszázados török hódoltság után, azok kiűzésével tudott visszacsatlakozni a nyugati civilizációhoz, amiből az oszmán-török uralom kiragadta. A török kiűzése után romok maradtak csupán az egykori pompás városból. A város egyetlen épségben maradt középkori épülete az 1470 körül épült Szent Anna kápolna, melyet a törökök imaházként használtak. Bár épületek nem őrzik a múltat, felednünk nem szabad a hódoltság időszakát. Az emlékezésnek elődeink is fontos szerepet szántak: Varkocs várkapitány dicső emlékét Erdey Dezső alkotása őrzi, a Prohászka ligetben láthatjuk Wathay várkapitány életnagyságú bronzszobrát és a Medgyessy Ferenc által készített Török kút is a hódoltságra emlékeztet. Mindhárom alkotás ünnepélyes avatására 1938 május 19-én került sor a török alóli felszabadulás 250. évfordulóján." - mondta el beszédében a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője.

"Emlékezzünk mert kötelességünk. Múltunk köveiből kell jövőnket építeni, emlékeznünk kell azokra, akik életük árán védték hazánkat, városunkat, bármelyik korról is beszélünk. A mi feladatunk emlékük őrzése, hitvallásuk, hitvallásunk vállalása. Napjainkban nem vérrel kell védeni hazánkat, városunkat, hanem szellemiségünk, kultúránk az európai keresztény értékrend gyakorlásával." - zárta ünnepi gondolatait Dancs Norbert, aki Bódás János költő sorait idézte, amelyek Wathay Ferenc szobrának talapzatán láthatók: „Hős Wathay Ferenc, hű várkapitány! Nem tör meg az arany, kard, sem a pribék hatalom. Bronz alakod hirdesse a messze jövőnek, sem erő, sem idő, se a pogány gyűlölet nem foghat ki az erős, derék magyaron!” A megemlékezés zárásaként a résztvevők közösen rótták le tiszteletüket a város visszavételének évfordulójára emelt táblánál.