Az egész világot megváltoztatta az I. világháború, amelynek összesen 37 millió áldozata volt, és amelynek 660 ezer magyar katona esett áldozatul. A Nagy Háborúban mindenki érintett volt, a tömeges harcok a fronton küzdőket, a fogságban sínylődőket éppúgy megnyomorították, mint a hátországban élőket. Ennek bemutatására hozta létre a Magyar Nemzeti Múzeum „Többes számban - Az 1. világháború mindennapjai és a háborús mindennapok valóságai” című utazó kiállítást, amely váratlan és szokatlan módon, modern vizuáltechnikai megoldások felhasználásával idézi meg a háborúba került közember és a háborús propaganda kegyetlen mindennapjait. Az Alba Plaza előtti téren álló, 18 méter átmérőjű, 360 fokban körbejárható gömbsátor újfajta vizuális nyelven kommunikál, innovatív látványelemeket, szimbolikus installációkat alkalmaz, ötvözi a valóságot és a virtualitást. A több száz eredeti műtárgyat bemutató kiállítás három részre oszlik: az egyik oldalon a harcokban részt vevő, személyes szféráját elvesztő magánember és az őt körülvevő valóság, a másik oldalon a családfenntartó nélkül maradt hátország élete idéződik meg.

A tárlat székesfehérvári megnyitóján Lévai Enikő, a Budapesti Operettszínház primadonnája előadásában hallották a vendégek Szilvia belépőjét Kálmán Imre „Csárdáskirálynő” című operettjéből, majd Cseh Tamás felejthetetlen hangját idézték meg felvételről a „Valahol Tetőled távol” című háborús emlékdallal.

Elsőként Császtvay Tünde irodalomtörténész, a múzeum általános főigazgató-helyettese, a kiállítás főkurátora köszöntötte a vendégeket – ahogy ő fogalmazott – a bizonyosan furcsa, azonban roppantul izgalmas kiállítási térben. Mint mondta, a Magyar Nemzeti Múzeum félgömbje néhány napra igazi városalakító és összetett társasági helyszínként jelenik meg, része a nyilvános térnek, mindenki számára hozzáférhető, a megállapodás helyszíne és a közösségi emlékezet hordozója. „A Nemzeti Múzeum…a legtöbbet tette, amit ma egy modern múzeum tehet: mindenki számára kinyitotta annak lehetőségét, hogy szórakoztató módon, egy sokfunkciós helyszínen, kollektív élményt adva erősítse a közös történeti emlékezetet, igazi közösséget teremtsen és alakítson, és ezzel erősítse a különböző közösségcsoportokat ugyanúgy, mint önnön magát… A személyes történelem megidézése – amire épül az I. világháborús kiállítás – a mai életünk gondjaihoz és örömeihez is hozzásegít. Mindenkit! Kivétel nélkül mindenkit, asszonyt, gyermeket, férfit, családot!” Idézte Krúdy Gyulát is, aki szerint „Nem úszhatjuk meg a háborút a rettenet ösmerése nélkül!” Császtvay Tünde köszönetét fejezte ki mindazon közreműködő intézmények, szervezeteknek és magánszemélyeknek, aki lehetővé tették a kiállítás megvalósítását.

Ugyancsak köszöntötte a megjelenteket Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum, a XX. Század Intézet és a XXI. Század Intézet főigazgatója. „XX. század történelme az I. világháborúval indul, de a háborút még a XIX. század emberei vívták meg. A szereplők elsöprő többsége azért volt képtelen arra, hogy megfogalmazza, ami megtörtént, mert még egy előző század értékeit vallotta. A kor emberének fogalomkészlete még tudta, hogy mi a becsület, a rend, az elhivatottság, a kötelesség, a fegyelem, a rang, a dicsőség, a méltányosság és a szánalom. Mi már nem használjuk ezeket a fogalmakat!”

 

Schmidt Mária szólt arról is, hogy a száz évvel ezelőtt még ismeretlen volt, ma azonban örökérvényű tapasztalat a tömegben való megsemmisülés és kiszolgáltatottság érzése. 1910-1914-ben senki sem gondolta volna, hogy egy helyi konfliktus világméretű összecsapássá dagad, több tízmillió áldozattal jár majd, és öreg kontinensünkre megannyi szenvedést zúdít. A főigazgató megemlékezett a Nagy Háborút megelőző békeidőkről, Európa csodálatos felvirágzásáról, Bécs és Budapest fejlődéséről. Megidézte Tiszta Istvánt, a modern magyar történelem egyik meghatározó államférfiját, akinek sorsa szimbólummá vált, hiszen ellenezte a háborút, mégis háborús miniszterelnökként égették bele emlékezetünkbe.

„Vajon még mindig tart-e az az időszak, ami az első világháború kirobbanásával vette kezdetét, vagy már egy újabba lépünk bele? A Szovjetunió összeomlása, vagy az ikertornyok elleni merénylet jelentette-e ennek az új korszaknak a kezdetét, esetleg a tavalyi év, amikor egy újabb népvándorlás állította Európát olyan kihívás elé, melynek következményeit ma még nem látjuk? Újabb száz év elteltével ezekre a kérdésekre nagy valószínűséggel tudunk majd válaszolni. Egyelőre nézzük meg, hogy dédapáink, vagy ükapáink milyen körülmények között élték a mindennapjaikat az I. világháború alatt, és mindannyian legyünk büszkék arra, hogy Európának ezen a részén hetven éve békében élünk. Reméljük, hogy ez továbbra is így marad.” - zárta szavai Schmidt Mária.

Dr. Cser-Palkovics András polgármester köszönetét fejezte ki a Magyar Nemzeti Múzeumnak és Magyarország Kormányának azért, hogy lehetővé tették a kiállítás megrendezését Székesfehérváron. Mint mondta, a tárlat különleges környezetben, a Palotaváros, a Belváros és az Alba Plaza találkozásánál, egy forgalmas középpontban kapott helyet, éppen ezért bízhatunk abban, hogy nagyon sokan megtekintik majd. „Joggal és okkal mondjuk, hogy Székesfehérvár katonaváros volt, és még most is az. Mindez ránk rója azt a felelősséget, hogy tisztelegjünk a katonaemberek előtt! Emlékeznünk kell azokra a családokra, szülőkre, feleségekre, gyermekekre és barátokra is, akik a hazafiakat elengedték és várták vissza, sokszor sajnos hiába…A kiállítás keretében beleélhetjük magunkat az ő mindennapjaikba, életükbe. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a tárlat eljött Székesfehérvárra.” Hozzátette, a város magától értetődően vállalt partnerséget a megrendezésben és a jövőben is pártolni fogja a hasonló jellegű kezdeményezéseket, hiszen nemzetünk történelme összeköt bennünket.

 

A kiállítást Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára nyitotta meg. Mint fogalmazott, Magyarország kormánya emlékbizottság létrehozásával és emlékévek meghirdetésével idézi fel a száz éve zajlott I. világháború eseményeit. A XX. század történelmének és következményeinek megismeréséhez alapvetően fontos a század első szakaszának feltárása. „Gondoljunk arra a roppant áldozatra, amit a magyarság hozott, vagy inkább elszenvedett. Az első világháborúban kétszer annyi magyar katona esett el, mint a másodikban. 662 ezer – azaz hat és fél Székesfehérvár-nyi – katona halt meg, városok ürültek ki. A hadifogságba esettekkel együtt mindez hét és fél Székesfehérvár-nyi embert jelent, de ugyanennyi a hadirokkanttá, a sérültté váltak száma. Már ez is megrázta Magyarországot, nem beszélve a trianoni békediktátumról.”

A háború magyar történelemre gyakorolt hatásait mindenkinek ismernie kell, hiszen semmi sem maradt úgy ahogy volt, a harctereken történtek következményeként másfajta élet indult el a hétköznapokban, a családok életében is. Rétvári Bence hozzátette: a kiállítás arra is emlékeztet, hogy mennyire fontos egy ország számára a szuverenitás megőrzése, a kezdetben még kevéssé jelentősnek tűnő, ám később a nemzet számára óriási romlást hozó döntések elkerülése.

 

Az MNM kiállítása bárki számára ingyenesen megtekinthető április 15-17-e között 10.00-22.00 óráig, valamint április 18-19-én 10.00-21.00óráig. Fontos információ továbbá, hogy a Szent István Király Múzeum összehangolta kiállítási programjait az utazó tárlattal. Mint azt Kulcsár Mihály igazgatótól megtudtuk: a SZIKM „Az égből dühödt angyal dobolt - Székesfehérvári ezredek az I. világháborúban” című kiállításának nyitva tartását meghosszabbították. A tárlatot az Országzászló téri épületben április 15-17-ig 10.00-22.00 óráig, valamint április 18-19-én 10.00-21.00 óráig láthatják az érdeklődők.