A kétezres évek végéig egy körülbelül másfél ezer darabból álló szabadtéri és zárt téri kiállítás működött Csalapusztán. A szabadtéri részen különböző hatalmas mezőgazdasági erőgépeket, traktortípusokat, munkagépeket láthattak az érdeklődők, a háromszintes zárttéri kiállítás földszintjén jellegzetes parasztszoba belsőt, felsővárosi népviseleti darabokat, a népi kisipari mesterségek közül a kovácsmesterség szerszámait, műhely felszereléseket, továbbá cséplőgépet, szelelőrostát, kukoricamorzsolókat, szőlőpréseket. Ugyancsak itt voltak láthatók a mezőgazdasági belső égésű motoros lokomobil-és stabilmotor gyűjtemény példányai. A 2010-es évek elejére a gyűjtemény teljesen széthullott, az összegyűjtött, nyilvántartott értékes agrártörténeti anyag szinte teljesen megsemmisült.

Az Öreghegyi Közösségi Házban most bemutatott tárgyak megmenekülésüket Östör Annamária képviselőnek köszönhetik, aki elszállíttatta őket Csaláról és helyet keresett méltó bemutatásukra. A kiállítás megnyitóján Östör Annamária képviselő, örömét fejezte ki, hogy az Öreghegyi Közösségi Házba kerülhettek a Székesfehérvárról és környékéről származó tárgyak, ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy a gyűjtemény legtöbb darabja már nem látható. A képviselő köszönetet mondott a csalai kastély tulajdonosainak, akik felhívták a figyelmét a gyűjtemény megmaradt darabjaira, Kis Dorottyának, akivel közösen megszervezték a tárgyak ideszállítását és Kabáczy Anitának, aki restaurálta a bútorokat. „Remélem, hogy a gyűjtemény megmaradt darabja jó helyen lesznek az Öreghegyi Közösségi Házban, ahol május 1-je után is megtekinthetőek lesznek, állandó szobát kapnak és az érdeklődők - köztük olyanok is, akik felfedezik saját nagyszüleik, rokonaik tárgyait - eljöhetnek és megtekinthetik őket.” – tette hozzá Östör Annamária.

A tárlatnyitón dr. Varró Ágnes néprajzkutató felidézte, hogy az egykor körülbelül másfél ezer darabból álló gyűjtemény kálváriája a 2000-es évek elejétől kezdődött: Az egyesület egyre nehezebben tudta fenntartani a gyűjteményt kevés pályázati pénzből, minimális állami támogatásból, a belépőjegyek árából. 2008-ig maradhattak az ingatlanban, melynek közben új tulajdonosa lett, aki másként kívánta hasznosítani az épületeket és a területet. Közben az egyesület el-eladogatott az anyagból, ami aztán a 2010-es évek elejére teljesen széthullott.

„A jobb sorsra érdemes egykori agrártörténeti szakgyűjtemény utolsó darabjai, egy kicsi töredéke megmenekült a pusztulástól, s most itt látható mementóként, ízelítőt nyújtva a jobb időkből, láttatva, sejtetve azt, hogy milyen értékes, jó tárgyak lehettek Csalapusztán. Ugyanezt érzékeltetik a fotók is, melyek az egykori kiállításban készültek.” – mondta el dr. Varró Ágnes, aki szólt arról is, hogy a megmaradt tárgyi emlékek néprajzi szempontból kétségkívül legértékesebb, unikális darabja az 1800-as évek végéről származó kézírásos mezőgazdasági napló, melynek szakember általi feldolgozása csábító feladat.