Spányi Antal megyéspüspök Kubinyi Anna motívumvilágából külön kiemelte a kapukat. Mint elmondta, a művésznő számára a kapu egyszerre volt nemzeti és egyetemes kulturális szimbólum. A székely kapuk ihlette alkotásaival Kubinyi Anna az idő múlásának és az ideológiai befolyásnak ellenálló, jelképpé nevesedett szikár magyar motívumnak állít emléket – fogalmazott a püspök a megnyitón. Szólt arról is, a kapu mint szimbólum az egyházban új jelentéstartalommal is gazdagodott, miután Ferenc pápa az irgalmasság évében szent kapuk nyitására buzdított.

Átlépve a kapun, az irgalmas Isten házába érkezünk, aki szeretet és megbocsátás, aki a bűnbeesett embert nem hagyja magára. Ezen az ajtón minden szükséget szenvedő átléphet, de ezen keresztül lép ki az egyház is, hogy mindenkinek irgalmasságot hirdessen – fogalmazott a főpásztor, majd hozzátette: „Kubinyi Anna lelkében a kapu, mint a befogadás, a bensőséges és mély találkozás szimbóluma élt. A kapu két világot választ el és köt össze, a ’kint és bent’ között áll.” A művésznő kapui mindig nyitva vannak, teret és időt, embereket és kultúrákat kötnek össze. Így a Kőrősi Csoma-emléktextil a békés együttélésnek, a kölcsönös tiszteletnek és megbecsülésnek az erejét hirdeti. De a kapu számunkra egyszerre nemzeti és egyetemes kulturális szimbólum is” – mondta a püspök.

Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke személyes visszaemlékezései közt kiemelte 2014-es, utolsó közös csíksomlyói pünkösdi zarándoklatukat, ahol napkeltekor a felkelő napban Kubinyi Anna meglátta Szűz Máriát. Ez ihlette a csíksomlyói textiljét, melyben Mária alakjának arany szállal rajzolt kontúrokat. A nehéz munka közben, mikor aranyszálra váltott, elmondott egy-egy Üdvözlégyet, s végül összeszámolta: 1212 imát szőtt a textilbe. Így lett a csíksomlyói textilből imaszőnyeg, melyről akkor még senki sem tudta, hogy Kubinyi Anna utolsó munkája lesz.

„Anna közvetítő volt a földi valóság és az égi princípium között. Képes volt felemelni az egyszerű lelket egyenesen Istenhez” – fogalmazott Béres Klára. Kubinyi Anna művészetéről szólva azt mondta, teljesen egyéni és könnyen beazonosítható stílust alakított ki. Szőtteseivel egyfajta textilplasztikát hozott létre, és ha a mondandója úgy kívánta – mint az Ördögszekér vagy a Csónakos fejfák esetében – valóságos textilszobrokat is készített. Alapanyaga is különleges volt: a kender, mely durva, nyers anyag, ami szerinte „alkalmas a puhaság és az erőteljesség végleteinek kifejezésére”. A kendert ő maga készítette elő: mosta, fehérítette, majd festette és szőtte közönséges villa segítségével – elevenítette fel Béres Klára, aki azt is megosztotta a jelenlévőkkel, hogy a művésznő Indiában tett utazásai új élményekkel, gazdag művészi inspirációval ajándékozták meg. Az indiai és hun motívumok összevetése, a kapuk, a belépés szakrális jellegű gondolata érdekes utakra vezérelték alkotásait. Kubinyi Anna részt vett Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi sírhelyének rendbehozatalában, majd a város és a magyar külügyi tárca felkérésére 2013 tavaszán kiállítása is nyílt az indiai városban. A székesfehérvári tárlaton is látható ott bemutatott alkotása, a több mint egy négyzetméteres Csoma-oltár, amelyet öt hét alatt készített el, napi 12 órát szőve. Az Erdélyi sorozat című gyűjteményét 2002-ben kezdte el, főhajtásként a székelység ezeréves története előtt. A székely kapuk megszövésével a magyar örökség gazdagságát akarta hirdetni.