A darab fősodrában Antonio, Bassanio és Portia, mint keresztény szereplők nézete áll, akik úgy szocializálódtak, hogy kereszténynek lenni annyit tesz, mint embernek lenni, és mindenki, aki más nézetet vall, egyértelműen kikerül az ember definíciójából. A velencei kalmár, a szegény nemes, a gazdag ifjú hölgy kutyának tekinti Shylockot, a zsidó uzsorást, és ő is állatnak minősíti őket szokásaik miatt. Ez az ellentét minden felvonásban megjelenik, s ahol oda-vissza idegenként tartjuk számon egymást, ott bizony gyorsan lesz a vígjátékból dráma. A leglátványosabb kontraszt a zsidó kapzsiság és a keresztény nagylelkűség között rejlik? Shylock megbocsátásra nem gondoló, kegyelemre képtelen, szeretetet érezni nem tudó szörnyeteg? A keresztény szereplők emberi kapcsolatai értékesebbek?

Mi a különbség a között, hogy Bassanio érdekből szeretné Portiát, Antonio keresztényt faragna Shylockból, aki pedig egy font húst kér tőle tartozása kiegyenlítése fejében? Sok-sok kegyetlenség, csak egy másik szemszögből. Ez a darab játszódhatna valahol Magyarországon vagy bárhol a világban, mert az élet ilyen. Nem csupa rossz, nem csupa jó.

 

Bagó Bertalan, a darab rendezője mindenesetre bizalommal ajánlja figyelmünkbe: "Ez nagyon érdekes darab, mintha a XX. században írta volna Shakespeare. Tulajdonképpen egy kortárs mű, tehát nem kell aktualizálni, arról szól, amiről kell. Természetesen van benne zsidó–keresztény konfliktus, antiszemitizmus, de nem ez a lényege. Van egy társadalom, amit Velencének hívnak, ahol a legfontosabb dolog az, hogy miként megy az üzlet. A törvények úgy alakulnak, úgy hozták létre őket, hogy minden az üzletet, a kereskedést szolgálja. Ez a legfőbb isten, nincs más ideológia. És persze vannak benne az emberek, akik mindent megtesznek azért, hogy a pénzt megszerezzék. Amikor nem jönnek be a dolgok, akkor felerősödik a kulturális különbség, a kétfajta kultúra összeütközése – akár a mai életben. Ez alakítja a történetet és a bosszú, de tudomásul kell vennünk, meg kell értenünk, hogy semmi sem fehér vagy fekete.”