Miért? Miért léphetnek fel mások ilyen határozottan, s mi miért hátrálunk ilyen szánalmasan? – Mert a valódi, élő hitünk odaveszett! Pedig minden cselekedetünket, minden megnyilvánulásunkat a bizalom határozza meg! – Ha a pénzben hiszel, s a láthatatlant tagadod, a pénzed öl ki belőled minden tartást, minden ellenálló-képességet. Ha a testi jólét, a kényelem és a siker a legfőbb érték – ebbe pusztulunk bele. S ma Európában egy a legfontosabb, hogy jól érezzem magam! ÉN – csupa nagybetűvel…

De mi lesz azzal, akitől mindenemet kaptam? S mi lesz azokkal, akikért kaptam, amit átvehettem? A család, az idős, a gyermek, a szegény, a magányos, az elnyomott, a fogyatékkal élő – nem értük kaptuk, amink van? Fehérvári szószéken prédikált, aki gyönyörű versbe öntötte: „Azért van seb, hogy bekösse kezed.” (Bódás János: Ki van jelölve a helyed).

S vajon akit az első karácsonyon kaptunk, nem páratlan? – El lehet hagyni azt, aki minden gazdagságát hátrahagyva föláldozta magát helyettünk? El lehet felejteni, aki most is közbenjár érettünk? Meg lehet vetni, le lehet becsülni, aki végre – s egyedül – úgy is élt, ahogy beszélt – szemben minden más hithőssel, vallásalapítóval, politikussal, filozófussal vagy hétköznapi halandóval? Mellőzni lehet a médiában, a tudományban, a hétköznapi rohanásban azt, akinek minden gazdagságunkat, minden tudásunkat és minden lehetőségünket köszönhetjük? A válasz: igen – de a következmények tragikusak. Amit vetettünk, le kell aratnunk…

Térj vissza, Európa, térj vissza, kedves Olvasó! Ha egy minimális esélyt akarsz adni a saját jövődnek, de egyben gyermekeidnek és unokáidnak is, akkor kiálts, kiáltsuk együtt: Urunk, irgalmazz! Urunk, irgalmazz nekünk ezen a karácsonyon! Önzésünk, bűneink teljesen elborítottak, hitünk pislákol vagy teljesen odaveszett, s döbbenten nézzük, hogy mások mit képesek megtenni, kiharcolni, elérni a hitükért s a hitük által… Pedig ők nem a karácsonyi Fiúhoz ragaszkodnak! Nem ismerik azt, akire egyszerre, s mindörökre igaz: „Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,5) Igéjéből a legjobb tanácsokat kaphatnánk, ereje által a legnehezebb helyzetben is volna remény, isteni gondviselését nem pótolja semmi, s az ő békessége minden értelmet felülmúl. Hozzá kellene visszatérni! Hozzá, aki nem taszít el, akinek megdöbbentő a türelme hozzánk, aki soha nem küld sem szent, sem piszkos háborúkba, aki nem elvenni, hanem adni tanít. Nincs még egy ilyen ajándék, mint a Karácsony Ajándéka! Borulj elé, szólítsd meg, valld meg előtte bűneidet, fejezd ki imádatodat iránta, mert ő valóban megérdemli!

Erős, agresszív hittel szemben csak az alázatos hit lehet győzedelmes, a fegyverek soha! Ma is munkál és győzelemre viszi igazságát az advent és a karácsony hamarosan visszatérő ura, hogy beteljesítse: „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Mát 23,12) „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja!” (Jak 4,6)