Egy tizenegyéves szobájába lépni megtiszteltetés, hiszen ha beenged a saját kuckójába, az olyan, mintha a lelkébe engedne bepillantani. Kluge Berta és édesanyja, Ida kísérnek fel az emeleti szobába: az előtérből indulunk, amit méltóságteljesen ural a nagymama egykori zongorája, és amin Berta is szokott játszani, amikor éppen nem a színjátszó szakkörön, a kapuérán, a rajzszakkörön, a kerámiaszakkörön vagy a lovaglóedzésen tölti az idejét. Áthaladunk a polgári eleganciával berendezett, otthonos nappalin, amely alkalmas lehet akár nagy családi ebédekre is. Bertáék egyébként hárman vannak testvérek, ő a legnagyobb, rajta kívül két fiú van a családban, a nyolc éves Csanád és karon ülő öccse, a kilenc hónapos Bernát. Csanáddal nem találkozunk, csak egy pasztellrajzon láthatjuk a falon, ahogy belépünk Berta szobájába. A kislány készítette, s bár saját bevallása szerint a pasztell nem tartozik kedvenc technikái közé, a kép színeivel, a modell jellegzetes arcvonásainak ábrázolásával egészen megragadó. Nem ez az egyetlen kép a falon, hiszen a tágas szoba az évek során szinte teljesen megtelt rajzokkal. A teret egy hatalmas asztal uralja, rajta és fölötte a falon különleges formák kanyarognak. Izgalmas színvilágú, részletgazdag munkák sokasága: mindannak a művészi lecsapódása, amit Berta óvodás kora óta lát, érez és ért a világból. 

„Már egészen kiskorában is rajzolt, mivel azonban ő az első gyermekünk, nem tűnt fel azonnal, hogy az átlagnál ügyesebb. A nagymama testvére hívta fel a figyelmünket rá, hogy érdemes lenne rajzpályázaton is indítani, mert szerinte a lányunk tehetséges.” – tudtuk meg Idától. Berta még alig volt négyéves, amikor megnyert egy pályázatot. Ezután sorra jött a többi megmérettetés, a díjak, az oklevelek. A téma nagyon fontos, ez az, ami beindítja a fantáziámat, ahogy a legutóbbi pályázat is – mondja Berta, miközben az asztal közepén heverő rajzot nézzük. A segítő kezek címet viselő alkotás első helyezést ért el a FAO élelmezési világnaphoz kapcsolódó rajzversenyén, ahová a szociális védőháló és a mezőgazdaság – kitörés a vidéki szegénységből témában vártak illusztrációkat a világ minden tájáról. „Azt szerettem volna megmutatni, hogy vannak olyan helyek, ahol nagyon jól megy a gazdaság, de nem törődnek mások sorsával. És vannak olyanok, akik bár rengeteget dolgoznak, megfelelő eszközök és lehetőségek hiányában nem termelnek eleget a megélhetéshez. Ez a két dolog akkor tud találkozni, amikor a gazdagabb területeken élők segítséget nyújtanak a szegényebb vidékeknek.” Berta szerint már önmagában az is segítség, ha megpróbálunk segíteni, ha megkérdezzük, mire volna szükség. Adhatunk vetőmagot, állatokat vagy eszközöket is.

„Ő amúgy is segítő szándékú lány. Ha például az iskolában csúfolnak valakit, mindig a védelmére kel, ebből sokszor van konfliktusa.” – árulta el édesanyja. Miközben beszélgetünk, a kilenc hónapos Bernát nagy munkával pakolja le nővére polcait: sorra kerülnek le a földre a mitológiai témájú könyvek, a fantasztikus történetek, Harry Potter kalandjai, a Gyűrűk ura, de van itt lópatkó, és előkerül egy pici doboz is, amely valamikori tejfogakat őriz. Legtöbb mégis könyvből, rajzból és oklevélből van a szobában. Mint kiderül, Berta gyakran a szöveget és a képet együtt kezeli, így amíg hangoskönyvet hallgat, rajzol, és sokszor készít illusztrációkat különböző történetekhez. A téma lehet bármi: a víz világnapja, a parlament, március tizenötödike, egy macska vagy éppen egy könyvélmény. A Munkácsyban technikailag is sokat gyarapodott. Jelenleg a tűfilc a kedvence, és ha képzőművészekről kérdezem, Szász Endrét említi. Még nem döntötte el, hogy hosszú távon is a rajzzal, festészettel fog-e foglalkozni, de nincsen rajta szülői nyomás, a fontos a család számára is az, hogy boldog legyen, és olyan hivatást válasszon, amelyben igazán ki tud teljesedni.szé