A kiállítás Közép-Kelet-Európa közelmúltját, emlékezetpolitikáját és valóságos tapasztalatának ellentmondásos viszonyát dolgozza fel egy magyarországi földalatti lőszergyár átalakulásának történetén keresztül. A hidegháború minden országában találunk példákat hasonló titkos épületkomplexumokra, ilyen értelemben ez a vizsgált 7006-os gyár egy általános 20. századi eset, ugyanakkor sajátos magyar történet is. A ma is aktív, de eredeti funkcióját folyamatosan átszervező intézet esetének a felderítése meglehetősen szövevényes feltáró munkával járt és jár együtt.

 

Az egykori gyárban dolgozók emlékezetét, a helyhez kötődő saját emlékeit és az emlékezetpolitika által reprezentált múlttörténetet a művész párhuzamosan dolgozza fel; ez a háttérkutatással együtt járó vizsgálódás mégis leginkább a jelenre és a jövőre fókuszál. Az alábbi kérdésekre keresi a választ: A közelmúlt társadalmi változásai mennyiben gyökereznek a hidegháborús félelmekben? A reprezentáció hiánya milyen hatással lehet egy település jelenére és jövőjére? Az álcázás és az elfedés berögzült szokásaitól mennyire tud megszabadulni egy közösség? Mire vagyunk képesek a titok megőrzésének érdekében? Az installáció bunkerbejárathoz hasonlító épületelemeivel megeleveníti a hidegháború korszakát, de konkrétabb képet kapunk a vizsgált gyár korszakaiba bepillantva, miközben a hely jelenlegi történetének fragmentumai vizuálisan és hangelemekben is körbeveszik a teret. A film, a fotó, a rajz, az objekt egyaránt része a kiállításnak.