A kiállításon olyan festőművészek munkáival ismerkedhet meg a látogató, akik ezer szállal kötődtek Székesfehérvárhoz. A Szent István Király Múzeum Megyeház utcai épületében Áron Nagy Lajos, Ballagó Imre, Bodor Aladár, Bory Jenő, Kerekes József, M. Tóth István, Monos József, Pallay József, Say Géza, Smohay János és Vaimár István festményei láthatóak, amelyeken megjelenik a XIX. század végi, XX. század eleji Székesfehérvár: a vízimalom, a Belváros hangulatos utcái, Szárazrét és többek között a Szemináriumi templom impozáns belső tere.

„Az volt a célunk, hogy a Királyi Napok alatt a városba látogató vendégek számára a kultúra különböző területein tudjunk mutatni valamit Fehérvárból. Ennek jegyében nyílt meg a koronázó bazilikáról szóló kiállítás és ezért nyílik meg most ez a tárlat is, amely azokat az alkotókat helyezi középpontba, akik kötődtek a városhoz. Az ő alkotásaikon keresztül szeretnénk bemutatni Székesfehérvár kultúrtörténetének, művészettörténetének egy szeletét.” – mondta el Székesfehérvár polgármestere a megnyitón. dr. Cser-Palkovics András hozzátette, hogy a város önkormányzata szeretne nagyobb célrendszert is felvázolni a következő évekre. Egy 2020-ig tartó program keretében megkezdődött a város kultúrtörténetének feldolgozása tudományos összefogással, ennek első eredménye a megnyíló kiállítás.

Smohay András, az Egyházmegyei Múzeum igazgatója felidézte, hogy In memoriam címmel 10 évvel ezelőtt, 2005. október 7-én a Szent István Művelődési Ház Szent Korona Galériájában nyílt kiállítás egykori székesfehérvári művészek főként magángyűjteményekben lévő alkotásaiból. Az egykori székesfehérvári művészeknek azóta nem rendeztek gyűjteményes kiállítást, de több önálló tárlattal is találkozhatott ez idő alatt a közönség: a Szent István Király Múzeumban 2006-ban Smohay János festményeiből rendezett kamara-kiállítással, 2013-ban fotóinak kiállításával, szintén a múzeumban Bory Jenő emlékkiállításával 2009-ben, majd 2013-ban Áron Nagy Lajos emlékkiállításával. A Szent István Művelődési Házban M. Tóth István tematikus tárlatával 2012-ben, tavaly pedig szakrális témájú alkotásaival Budapesten, a Duna Palotában.

„Az utóbbi 10 év alatt tehát folyamatosan figyelt az egykori székesfehérvári művészekre az a közösség, melynek kitüntetett, megbecsült tagjai voltak, az a városi közélet, melynek aktív résztvevői, alakítói voltak. Jelen kiállításon a festmények mellett életrajzok is kerültek a falakra, ez részben az említett egyéni tárlatok, részben az azóta örvendetes módon megkezdett kutatások eredményei. Nagyon fontos, hogy ne csak a kiállított műveket, hanem a művészek életét is ismerjük, s biztos vagyok benne, hogy azok is találnak új információt ezekben az életrajzokban, akik személyesen ismerték a művészeket. Talán érzékelhető az eddig elhangzottakból, hogy a Múltidézés című kiállítás egy folyamatba illeszkedik. A következő lépés, a művészek életművének kontextusba helyezése lesz.” – mondta el Smohay András a tárlatnyitón, aki kiemelte, hogy alaposabban meg kell ismernünk azt a kort, melyben éltek és alkottak, azt a Székesfehérvárt, mely ekkor újkori történetének egyik legnagyobb átalakulásán ment keresztül.