A náci koncentrációs táborokban a foglyokból álló Sonderkommando terelte be a megsemmisítésre ítélteket a gázkamrákba, vitte át a holttesteket a krematóriumokba, takarította ki a termeket az újabb transzport érkezése előtt és szállította ki a hamvakat a táborból. A megterhelő fizikai munka miatt a sonderesek a tábor többi foglyánál jobb bánásmódban részesültek, a többi táborlakótól elkülönítve laktak, de mint a „titkok őrzőit”, néhány hónap után kivégezték a tagjaikat. Az újonnan alakuló Sonderkommando első feladata az előző generáció elégetése volt. A sonderesek közül nagyon kevesen élték túl a háborút. 1944, Auschwitz-Birkenau. Saul Ausländer egyike a krematóriumokban dolgozó sonder­komman­dó­sok­nak. Társai tudják, hogy bármelyik pillanatban kivégezhetik őket, fegyvereket gyűjtenek és lázadást szerveznek. Saul viszont az elégetésre váró holttestek között felfedezni véli saját fiát, és ettől kezdve a férfit a menekülés helyett egy másik lehetetlen küldetés élteti: elhatározza, hogy kicsempészi a testet és keres egy rabbit, hogy méltó módon eltemethesse a gyermeket.

Nemes Jeles László első egész estés filmje a holokauszt talán utolsó tabutémáját dolgozza fel azzal, hogy a Sonderkommandót állítja a középpontjába. Sault követve megismerjük a tábor gyárszerű működését, Erdély Mátyás operatőr feszültséggel teli képeinek és Rajk László látványtervező munkájának köszönhetően pedig a néző már-már dokumentarista hitelességgel láthatja, pontosan hogyan szervezték meg több millió ember megsemmisítését. Az alkotás már bemutatása előtt a magyar filmtörténelem részévé vált: Makk Károly, Kósa Ferenc és Sára Sándor nyomdokain járva, közel fél évszázad múltán újra hazai elsőfilmest válogattak be a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjába, ahol aztán négy díjat is kapott a film.