A tudományos emlékülést megelőzően Maria Assunta Accili, Olaszország magyarországi nagykövete, Dr. Cser-Palkovics András polgármester, Dr. Szabó Péter, a KJF rektora és Prof. Dr. Antonio Dal Fabbro, az ANA Olasz Alpesi Tartalékosok Magyarországi Szekciójának elnöke az Emlékülés nevében koszorúzáson vesz részt a székesfehérvári Szentlélek temetőben az első világháborús olasz katonák sírjánál.

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Kodolányi János Főiskola Történeti Műhelye, a Gruppo Alpini Ungheria, valamint a Szent István Király Múzeum, a Városi Levéltár és Kutatóintézet, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára, az MTA VEAB Történettudományi Szakbizottsága és a Magyar Történelmi Társulat nemzetközi emlékkonferenciával emlékezett meg Olaszország első világháborús hadba lépésének 100. évfordulójáról a Városháza Dísztermében. A rendezvényen Prof. Dr. Antonio Dal Fabbro és Dr. Antonio Sciacovelli olasz szemszögből ismertették az eseményeket. Dr. Szabó József János az olasz fronton harcoló osztrák-magyar haderő problémáit, Dr. Hidán Csaba fegyverbemutatóval egybekötött előadásában az állóháború mindennapjait és Dr. Demeter Zsófia a székesfehérvári ezredek szerepét mutatta be Isonzótól egészen Montellóig.

Megnyitó beszédében a rendezvény fővédnöke, dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere kiemelte, hogy itt Európában feladatunk és kötelességünk is együtt emlékezni a 100 évvel ezelőtt történtekre: ennek szép szimbóluma ez a tudományos konferencia. "Azt kívánom, hogy miközben ezeket az előadásokat hallgatjuk, gondoljuk át mindig azt, hogy 100 évvel ezelőtt nem nagyon volt olyan olasz, vagy magyar család, akiket ez a borzalom ne érintett volna közvetlenül. Vagy úgy, hogy a családfő elment és nem tért többet haza, vagy nem egészséges emberként tért haza testi, vagy lelki értelemben. Ha ezzel a lelkülettel gondoljuk át az eseményeket, akkor könnyebben érezzük meg, hogy milyen felelősséget is ró ránk 100 év távlatából ez a megemlékezés." - hangsúlyozta Székesfehérvár polgármestere.

Maria Assunta Accili, Olaszország magyarországi nagykövete a konferencián kiemelte, hogy morális kötelességünk emlékezni a múltra. "Ez egy civil kötelezettség is, tisztelegve a halottak emléke előtt." - tette hozzá Maria Assunta Accili, aki szerint meg kell őrizni a hagyományt és az emlékezetet. A nagykövet kiemelte azt is, hogy Európa népei rengeteget változtak, haladtak előre az elmúlt 100 év alatt, de további fejlődés szükséges, ezért is fontos a közös emlékezet és a béke hangsúlyozása. 

A konferencián elhangzott, hogy a 1915-ös esztendő komoly változást hozott az első világháború menetében: a központi hatalmakkal szövetségesi viszonyban álló Olasz Királyság május 23-án hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. Az olasz döntés régóta érőben volt: az olasz elit számos okból sokkal inkább az antant irányába, legfőképp az angol-francia páros felé húzott. Azonban a világháború kirobbanásáig nem volt képes felülemelkedni a német gazdasági függésen. A szomszédos Ausztria-Magyarországgal szemben pedig az olasz nemzeti program nyíltan jogot formált a Monarchia egyes területeire és pozíciókat épített ki a Balkánon. A háborúba való belépést követően azonban a gyors sikerek helyett az olasz fronton több évig tartó állóháború alakult ki.

A konferenciát követően, a rendezvény zárásaként a Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred emlékművénél, a Zichy-ligetben került sor koszorúzásra, ahol megemlékező beszédet mondott Dr. Vizi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola oktatási rektorhelyettese. A megemlékezéseken közreműködtek a Magyar Királyi „Szent István” 3. Honvéd Gyalogezred Hagyományőrző Egyesület, valamint a Gruppo Alpini Ungheria tagjai, a Kákics Együttes pedig katonadalokat játszott.

"Magyarország történelmi fővárosa, Székesfehérvár mindig is katonaváros volt, így volt ez az Árpád-korban, a középkor évszázadaiban, az elmúlt másfél évszázadban és így van ez ma is. A kiegyezés után Fehérvár a Dunántúl legnagyobb katonai garnizonjává vált, ahol több ezred kapott elhelyezést. A város mindig meleg szeretettel viseltetett katonái iránt. Tisztelte és szerette őket, büszke volt rájuk és katonai hőstetteikre. Ünnepélyesen búcsúztatta őket akkor is, amikor 1914 késő nyarán elindultak a keleti és déli frontokra a 17-es honvédek , a 10-es huszárok és a 69-es Hindenburg bakák. Akkor még nem sejthette senki, hogy nem egészen egy év múlva más hadszíntereken is helyt kell állniuk. Ki gondolhatta akkor, hogy olasz és magyar katonák harcolnak majd egymás ellen és emelik egymásra fegyvereiket? Ki gondolhatta, hogy Kossuth és Garibaldi népe, akik egykor vállvetve harcoltak 1848-49-ben a magyar szabadságért és akik együtt küzdöttek az egységes olasz állam megteremtéséért, néhány évtizeddel később fegyvert fognak egymás ellen?" - fogalmazott ünnepi megemlékezésében Dr. Vizi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola oktatási rektorhelyettese, aki elmondta, hogy 1915 május 23-át követően, az olasz hadüzenet nyomán nyílt meg az új frontszakasz az Olasz Királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia között az Isonzó völgyében, Doberdónál, a Dolomitokban.