Első kiállítását 1975-ben jegyezte az utolsóra pedig röviddel halála előtt 1995-ben Dallasban az Egyesült Államokban került sor. Hazánkban és külföldön több mint húsz egyéni tárlat fűződik a nevéhez illetve számtalan könyvillusztráció és film viseli művészetének egyedi jellegét. Finom, figurális alkotásaival, kivételes rajzkészségével mindig a lényeget kereste. Azok közé a művészek közé tartozott, akik soha nem álltak meg pusztán a látványnál, hanem a teljes mondanivaló megértetését tűzték ki célul. Kompozícióival, gyermekportréival és állatábrázolásaival felfedezte a lírát, az érzelmességet, mindenfajta érzelgősség nélkül. Manuális késsége hitelesítette a legprofánabb témáit is. Számára a klasszikus és az avantgarde művészet közötti ellentét nemes versengéssé oldódott. Az uniformizáltság helyett a stílusok, kifejezésmódok változatossága jellemezte grafikáit. Műveiben mindenkor a valóság sokszínűségét dokumentálta.

Koltay Gábor így búcsúzott a művésztől „...azt gondolom, nekünk, élőknek, kötelességünk, hogy ez az életmű minél szélesebb körben, folyamatosan közkinccsé váljon mindannyiunk okulására, szellemi gyarapodására azon felismerések reményében, amelyekkel szebbé és jobbá tudjuk tenni magunk körül a világot.”