Közel húsz évet töltöttem korábban a bankszektorban. Hét évet dolgoztam a Kereskedelmi és Hitelbankban, majd részt vettem a Postabank reorganizációjában, melyből rengeteget tanultam és megyei igazgatóként a cég 2004-es privatizációjáig voltam az intézetnél. A Magyar Fejlesztési Banknál regionális vezetői pozíciót töltöttem be, majd egy rövid MKB-s kitérő után a Bank Burgenlandnál dolgoztam közel öt évet. Az elmúlt két évtized során sikerült megismernem a bankszektor szinte minden részét: a hazai illetve külföldi tulajdonban álló univerzális nagybankokat, a szakosított pénzintézeteket, illetve a családias kisbankokat is.

 

Korábban bármelyik banknál dolgoztam minden évben növekedést kellett produkálni. Aztán jött a 2008-as válság és ettől kezdve a bankszektor lelassult. Én azt szeretem, amikor az üzleti életben dinamikusan növekedni kell, ezért számomra nagyon izgalmas kihívás volt bekapcsolódni a KDRFÜ átalakításába, melyben a korábbi Postabankos tapasztalataim sokat segítettek. Annak idején 1999-ben a Postabank-botrány után kerültem oda. Ismerőseim közül sokan csodálkoztak, hogy miért váltok egy biztos nemzetközi pénzintézettől egy nehéz helyzetben lévő állami bankhoz. A postabanknál sikerült egy nagyon jó csapatot összeállítani, és két évnyi kemény munka után visszaszereztük az ügyfelek bizalmát és közel ezer vállalati és több mint tízezer lakossági ügyféllel rendelkeztünk . A KDRFÜ vezetését egy már megkezdett reorganizációs időszakban vettem át. 2011-ben a tízmilliárdos tervteljesítés is szépnek számított. Ehhez képest tavaly már tizenkilenc milliárdnyi támogatás kifizetése volt a tervünk és 22 milliárdot teljesítettünk. 2014-ben a cél az volt, hogy elérjük a 28.2 milliárdos kifizetést, de a tényleges adatok meghaladják a 30 milliárdot !

 

 

Mintegy 930 projektet kezelünk a Közép-dunántúli Operatív Program keretében , ami a 2007-2013-as tervezési időszakot öleli át. Gazdaságfejlesztésre, turizmusfejlesztésre, közösségi fejlesztésekre összesen 180 milliárd forintnyi uniós forrás állt rendelkezésre. A támogatási döntések és szerződéskötések már megtörténtek. Sok projekt már megvalósult, vagy lezárult, de számos megvalósítás alatti pályázatot is kezelünk. A pályázati kifizetések pedig egészen a jövő év végéig tartanak.

 

Nagy örömet jelentett számomra ez a rendkívül fontos elismerés, melynek odaítélését a Vállalkozók Országos Szövetsége kezdeményezte és a nemzetgazdasági miniszter úr döntött az adományozásról. Amiért különösen örülök ennek a komoly kitüntetésnek az-az, hogy 47 évesen kaptam meg ezt az elismerést, amit sok esetben egy életmű eredményeként adományoznak. Az előttem álló években még nagyon sok tervet szeretnék megvalósítani és remélem továbbra is rászolgálok az elismerésekre. Számomra nagyon sokat jelent az , hogy bárhol járok a régióban, ismerős fejlesztésekkel találkozom. Példaként mondhatom Fehérváron a történelmi belváros felújítását vagy a Várkörút rekonstrukcióját, de említhetném Veszprémben a nagy körforgalmat, vagy a Nemesvámos felé vezető kerékpárutat. Az ipari parkokban épülő csarnokok mind-mind ismerős projektek, melyek hátterét, történetét a bankos vagy a KDRFÜ-s időkből ismerem.

 

 

A 2014-2020-as uniós költségvetési időszak operatív programjaiból 6-7 ezer milliárd forint jut majd a gazdaságfejlesztésre, ami úgy gondolom, hogy látványos fejlődést eredményezhet.

 

 

Nagyon sok pénzt el lehet költeni, de fontos, hogy ne a gombhoz keressünk kabátot. Akkor érdemes ilyen jellegű fejlesztésekbe belefogni, ha piaci oldalról megalapozott a fejlesztés. Nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy a pályázati forrásból megvalósult fejlesztéshez kapcsolódóan ne legyen elegendő megrendelés , ne lehessen gazdaságosan működtetni a beruházást, vagy a megfelelő szakemberek hiánya akadályozza a tervek megvalósítását . Egy jó vállalkozó nem azt várja, hogy bekopogtasson a pályázatíró, hanem pontos üzleti stratégia alapján fejleszti a céget, amihez konkrét fejlesztési elképzelések is tartoznak. A pályázatok és kedvező finanszírozási lehetőséget természetesen nagyban segítik ezen tervek megvalósítását.

 

Székesfehérvári vagyok, itt nőttem fel, itt tanultam és a főiskola után is hazajöttem dolgozni a pénzintézeti szektorba. Az elmúlt évek során lett volna lehetőségem Budapesten folytatni a pályafutásomat, de Fehérvárt választottam. A család, a barátok is Fehérvárhoz kötnek, de a regionális ügynökség vezetőjeként nem tehetek különbséget a projektek között. Januártól a három megyei önkormányzat tulajdonába került az ügynökség és az elnök urakkal való tárgyalásokon is éreztetni próbálom, hogy egy veszprémi, egy sümegi, komáromi vagy akár egy esztergomi fejlesztés ugyanolyan fontos számomra, mint például az Alba Ipari Zónában megvalósuló projektek. Nyilván a fehérváriakkal gyakrabban tudok találkozni a városban, de a projekt szempontjából nekem és kollégáimnak is fontos, hogy területileg kiegyensúlyozott legyen a forráselosztás. Meggyőződésem, hogy ezek az elismerések nem csak engem illetnek hanem a kollégáimat is. Korábban a bankszektorban nagyon jó és elkötelezett kollégáim voltak és a KDRFÜ-nél is lelkiismeretes, motivált kollégákkal dolgozom együtt. A feladatok delegálása során tudom, hogy az ügyek hozzáértő, gondos kezekbe kerülnek. Nagy öröm, hogy ezt a közös munkát országos és városi szinten is elismerték.

A bankszektorból hoztam magammal azt a tapasztalatot, hogy az ügyfelekből élünk, akik elgondolásait, igényeit a szabályok betartása mellett figyelembe kell venni. Itt a KDRFÜ-nél nincs lehetősége az ügyfeleknek más ügynökséget választani, de szeretném, hogy ne az a kép alakuljon ki rólunk, hogy egy rugalmatlan hivatal vagyunk , ahol nem becsülik meg az ügyfeleket. A piacgazdaságból hoztam azokat a módszereket, hogy hogyan szolgáljuk ki a lehető legjobban az ügyfeleinket. Kollégáink a pályázók részéről akár telefonon, e-mail-ben, vagy személyesen is elérhetők. Minden fejlesztés egy kijelölt projektmenedzserhez tartozik aki ismeri az adott projekt részleteit. Rendszeresen végzünk ügyfél-elégedettségi vizsgálatot is, melyből megállapítható, hogy ügyfeleink túlnyomó többsége elégedett a KDRFÜ munkájával.

 

 

A bankszektorban megszoktam, hogy a bank,-és üzleti titok miatt nem viszem haza a munkát. A gondját, baját, örömét persze igen, de szerencsére a családom jól viseli a megpróbáltatásokat. A feleségemmel 23 éve házasodtunk össze és gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Ő is fehérvári és pedagógusként dolgozik egy fehérvári iskolában. Két gyermekünk van. A lányom 21 éves és Budapesten a Corvinuson Egyetemen tanul harmadévesként, a fiam pedig 19 éves és ősszel kezdte Győrben a Széchenyi Egyetemet.