A Játék-Élmény - Tudás konferencián az előadók között olyan szakemberek kaptak helyet, akik játék-kiállításban tartanak foglalkozásokat és olyanok is, akik új értelmezést adnak a múzeum falain belül zajló játékos foglalkozásoknak. Az előadásokon többek között a hagyományos és mai játékokról, az alkotásról és élményről, érzelmekről és fejlesztésről, rögtönzésről és tudományos tervezésről is szó volt.

Elsőként a házigazda, dr. Nagy Veronika, a Hetedhét Játékmúzeum vezetője köszöntötte a szakembereket, akik nagy számban érkeztek az ország különböző múzeumaiból. Beszédében arra utalt, hogy ebben az évben a Moskovszky-konferencia a játékot, mint a pedagógia, a múzeumpedagógiai módszertan egyik izgalmas tényezőjét járja körül. „Amikor tavasszal azon gondolkodtunk, milyen téma köré szervezzük idei konferenciánkat, arra gondoltunk, hogy feltárjuk: a játék milyen szerepet játszhat, lehet-e hatékony és meghatározó tényező, közvetítő erő a múzeumokban, napjainkban. Meggyőződésem, hogy ez a kérdésfeltevés túlmutat a Játékmúzeum keretein, szélesebb körű, mint a mi diskurzusunk kiinduló pontja - akár játék-, akár más jellegű múzeumról van szó.” A Hetedhét Játékmúzeum jelenleg a Deák Képtár tagintézménye, így annak igazgatója, Szűcs Erzsébet arról az öröméről beszélt, hogy folyamatosan egyre több embert von be a több mint egy évtizede elindított játékkonferencia. „Ma már a konferencia mellett játékfesztivál is kapcsolódik a gyűjteményhez, ahol a szakemberek a tárgyak révén megszerzett tudást be tudják emelni munkájukba. Ennek a múzeumnak ez a legnagyobb ünnepe, amikor az ország minden pontjáról érkeznek prominens szakemberek, akik eszmét cserélhetnek.”

Talán ez volt az egyik olyan ügy - hogy a város méltó helyet adjon Moskovszky Éva babagyűjteményének -, amiben minden döntéshozó egyetértett. Brájer Éva, aki kezdeti időtőkről úgy emlékezett, hogy ha mindenki egyet akar, megvalósíthatóak a legnagyobb volumenű vágyak is. „A széleskörű összefogásnak köszönhetően olyan tartalmat adtunk a felújított Hiemer-háznak, amivel széles rétegeket tudtunk megszólítani, közösséget teremtettünk. Néha talán volt szemléletbeli különbség közöttünk, de fontosnak tartottuk azt, hogy ez a ház egy város közösségéé legyen. Egy olyan közösségé, ahova betérhetnek kicsi gyerekek, de élményt tud a kiállítás nyújtani felnőtteknek is. ” Beszéde végén Brájer Éva emlékeztetett arra, hogy a gyűjtemény jelenleg még nincs a város tulajdonában. A választásokat követően azonban ismét felveszik a kapcsolatot az örökösökkel és a Magyar Nemzeti Bank Értékmentő Programjának segítségével folytatják a tárgyalásokat arról, hogy ebben az ügyben hosszútávon megnyugtató megoldás szülessen.