„Lenyűgöző kettőség lakozik Dosztojevszkij regényeiben. Valahogy túl kellene lépni önmagunkon, és megértőnek lenni, ahelyett, hogy a hibát keresnénk a másikban. Ez a legeklatánsabban A félkegyelműben jelenik meg, ahol szinte krisztusi szerepben tűnik fel Miskin herceg. Ha nem is az egymás iránti kölcsönös szeretetet, de legalább a megértést szeretné közvetíteni. Ám egy ilyen erős gondolatot is alapjaiban ingat meg és dönt romba a szenvedély. Az ember nem csak gondolat és szellem, mindenfajta szándékok és önzések halmaza, hanem érzelmi lény is. És ez mindent fölülír. A szerelem olykor a szenvedélybetegséghez hasonlít, és arra a szélsőségre ragadtathatja az embert, hogy gyilkoljon” – vallja az előadás rendezője, Hargitai Iván.