Hazánkban augusztus 15-én emlékezünk Mária halálának, valamint test szerinti mennybevitelének ünnepére. Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe. Ezt a népi jámborságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Pius pápa a Munificentissimus Deus kezdetű bullájában emelte dogmai rangra 1950-ben. Ezzel voltaképpen elismerte a szakrális folklórhagyomány élőszavas tanúságtételét is.

 Jeruzsálemben már az 5. század elején is ünnepelték Mária halála napját, ott átmenetelnek, születésnapnak vagy elszenderedésnek (dormitio) hívták. A 6. századi Keleti Egyházban, mint Mária mennybevitele vált általánossá Dormitio sanctae Mariae néven. Nyugaton a 7. századtól kezdve terjedt el, s egy évszázaddal később, mint Mária mennybevitele, Assumptio beatae Mariae szerepel a kalendáriumokban. A 7. században I. Sergius pápa tette Rómában hivatalos ünneppé.

 Hazánkban Szent István király nevéhez köthető augusztus 15-e, a Nagyboldogasszony napjának ünneppé avatása. Államalapító uralkodón erre a napra hívta össze Székesfehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénykezést. Élete végén, ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, amely megszilárdította a Regnum Marianum (Magyarország Mária Országa) eszmét. Ezt követően 1038-ban ő maga is ezen a napon halt meg.