A magyarországi és a bécsi kulturális közéletben betöltött kiemelkedő szerepe miatt nagy tiszteletnek örvendő Zichy Edmund gróf kollekciója két fő részből állt. Az iparművészeti tárgyak között főként keleti műkincsek és a kortárs iparművészet remekei sorakoztak, míg a képzőművészeti egység – Németalföldtől Rómáig, sőt azon is túl – döntő részben az európai festészet különböző iskoláinak és korszakainak darabjaiból tevődött össze. A jeles gyűjteményt a gróf halálát követően fia, Zichy Jenő (1837–1906) örökölte, és egyesítette az általa idehaza és ázsiai útjai során válogatott képzőművészeti, iparművészeti, néprajzi és régészeti anyaggal. Az apa, Zichy Edmund szívesen vezette körbe barátait, ismerőseit és a szakmai érdeklődőket a szinte múzeumként funkcionáló bécsi lakásában, míg fia az egész gyűjteményt megnyitotta az érdeklődő közönség előtt, miután pesti palotáját a múzeum kialakításához szükséges új szárnnyal toldotta meg. Az „ipargróf” végrendeletében a teljes kollekciót a fővárosra hagyta azzal a kikötéssel, hogy azt tartsák egyben. Az örökösök azonban a gróf 1906-os halálát követően visszaperelték a Rózsa és Szegfű utcák sarkán álló palotát, így a fővárosnak műfaji egységek szerint több helyen kellett elhelyezni a múzeum anyagát. Emiatt a műtárgyakat ma számos fővárosi, vidéki és országos gyűjtemény őrzi.