A török uralom alóli felszabadulás 326. évfordulója alkalmából tartottak megemlékező ünnepséget a Nemzeti Emlékhelyen, ahol dr. Vizi László Tamás történész, a Kodolányi János Főiskola oktatási rektorhelyettese idézte fel az 1688-as visszafoglalást és ennek előzményeit. A Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola diákjai adtak ünnepi műsort, majd a Nemzeti Emlékhely - Középkori Romkert külső falán elhelyezett emléktáblához vonultak, ahol koszorút helyeztek el a résztvevők.
KÉPGALÉRIA az ünnepségről

 Buda 1686-ban történt visszafoglalását követően, Székesfehérvárt is hamarosan ostromzár alá fogták a császári csapatok, valójában azonban kiéheztették a falakon belül élőket. A hosszas blokád éhínséget eredményezett és a kilátástalan helyzetben lévő törökök tárgyalásokat kezdtek a vár kapitulációjáról, május 19-én pedig a török helyőrség végleg elhagyta Isztolni Belgrádot. Mintegy ezer katona és kétezer lakos vonult el Adony felé, ahonnan hajóval mentek tovább. Érdekes és egyben szomorú momentuma a felszabadításnak, hogy a török-magyar házasság révén született 18 évnél fiatalabb gyermekek nem hagyhatták el a várost, őket a jezsuiták nevelték tovább.  A kiéheztetett törökök 1686-ban egyébként szabadon vonultak ki a városból: a források szerint az ostrom végére mindössze "penészes köles" volt az egyetlen élelmiszer a város falain belül. Székesfehérvár elhanyagolt, romos állapotban volt, tele szeméttel.

 

A törökök kivonulását követően a város, mint újszerzeményi terület a katonai parancsnok, majd a budai kamara igazgatása alá került. A kamarai adminisztráció mellett a városparancsnok szerepe emelhető ki az első hónapokban, de tulajdonképpen hosszabb ideig fennmaradt a katonai és a kamarai igazgatás kettősége, amely számos konfliktust eredményezett.