Velencétől New Yorkig, tenyérnyitől falméretig, monokrómtól koloristáig – a kiállítás anyaga térben és időben távoli munkák együttese. Hogy Mantova vörösbarna téglafalai, bence-hegyi ködfoltok, pákozdi ingókövek, szobabelső délutáni fényárnyékai vagy Manhattan épületkanyonjai voltak a látványélmény inspiráló motívumai – szinte irreleváns.

Közös nevezőjük az absztrakció, az átlényegülés, piktúra és valóság metamorfózisa.

A kép önálló entitás, nem illusztráció, nem narratíva, nem festett malaszt. Nincs szükség verbális vagy egyéb értelmezésre, a lehetséges téri és tartalmi sejtelmek, képzettársulások a kép vizuális korrelációinak rendszeréből következnek, és nem egyéb, a festészetre ráaggatott műfajidegen összetevőkből.