Az evangéliumi leírások szerint az ószövetségi Húsvét szombatra esett, előző nap feszítették fel Jézust a jeruzsálemi városfaltól nem messze egy dombon. A zsidók a szombatot nyugalomban töltötték el. A feltámadás ideje a vasárnapi hajnal, a kereszténység korai időszakában pedig hosszú évszázadokra kialakult a Nagypéntek után a Nagyszombaton is folytatódó szigorú böjt, ami a jámbor hívek körében virrasztással telt a szentsírnál. Este pedig az előesti (vigíliai) szertartással vette és veszi máig kezdetét a Húsvét megünneplése. A kérdést egyébként a II. vatikáni zsinat liturgikus reformja rendezi: a szertartás szombat sötétedés után, de legkésőbb vasárnap hajnalban veheti kezdetét.